Gútor
A község a Kisalföldön, a Felső-Csallóköz nyugati részén, a Duna (Körtvélyesi-váztároló) bal partján, Pozsony központjától 22 km-re délkeletre, Somorjától 5 km-re nyugatra fekszik. Mellékút köti össze Somorjával és Szemeten (2,5 km) keresztül Dénesddel (6 km). Északról Szemet és Dunajská Lužná, délkeletről Somorja, délről Rajka községekkel, délnyugatról Pozsony Dunacsún városrészével határos. Déli határát az Öreg-Duna alkotja, mely egyben államhatárt is képez Szlovákia és Magyarország között. Területének mintegy egynegyedét (melyeket korábban kiterjedt ártéri erdők borítottak) 1992-ben elárasztották a Körtvélyesi víztároló vizével.
A Pozsonyi kerülethez és a Szenci járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Pozsony vármegye Somorjai járásához tartozott. Csehszlovákiához csatolása után 1960-ig a Somorjai járáshoz, majd 1960-1996 között a Pozsony-környéki járáshoz tartozott. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Komárom vármegye, Somorjai járás). A község területének 26,4 %-át elvesztette 1920-ban, amikor az új államhatár megvonásával az Öreg-Dunán túli határrészeit elveszítette, ezek Dunacsún községhez kerültek, melyet 1947-ben szintén Csehszlovákiához csatoltak. Ekkor területe 12,99 km²-ről 9,56 km²-ra csökkent. Rajka Dunától északra eső határrésze ugyanakkor Gútorhoz került. 1939 óta területe (10,95 km²) nem változott.
Gútor a második világháborúig csaknem teljesen magyarok lakta település volt. 1910-1939 között népessége 37,5 %-al nőtt (603-ról 829 főre), a következő fél évszázadra viszont a csökkenés jellemző, 1991-ben már csak 768 lakosa volt. 1945 után magyar lakosainak egynegyedét áttelepítették, több százan a csehországi deportálás elől menekülve távoztak Magyarországra, helyükre magyarországi, romániai, jugoszláviai szlovákok, valamint szlovákiai belső telepesek költöztek. Az 1991-2011 közötti időszakra (különösen 2001 után) robbanásszerű népességnövekedés jellemző, elsősorban a Pozsonyból Gútor felé irányuló kitelepülés révén (lakóparképítés). 20 év alatt 87,2 %-al nőtt a lakosság száma (768-ról 1438 főre) és ez megváltoztatta a község etnikai arculatát, 2011-re a magyar nemzetiségűek kisebbségbe kerültek (35 %). A lakosság többsége (69,9 %) római katolikus vallású.
1244-ben említik először. A helyi nemes Gutori család birtoka volt. A 13-14. században három Gútor nevű település létezett: Nagygutor vagy Egyházgutor, Kisgútor és Gútorszeg. Kisgútor később elnéptelenedett és pusztává vált, Gútorszeg pedig a Duna áradásai során pusztult el. A 18. században ide telepített németek a 19. századra teljesen elmagyarosodtak. A 20. század elején Leonhardy Györgynek volt itt jelentős birtoka, ahol Czilchert Róbert mezőgazdász és orvos híres juhtenyészetet létesített. Iskolájáról az első feljegyzések az 1860-as évekből származnak. 1921-ben a faluban földműves tüntetés volt. 1948-ban a község nevét megváltoztatták és Martin Hamuljak (1789-1859) szlovák hazafiról, lapszerkesztőről, a szlovák nyelv propagátoráról nevezték el. 1992-ben Gútor és Dunacsún között épült meg a Duna vizének a bősi üzemvízcsatornába való elterelését lehetővé tévő zárógát és duzzasztómű.
Gútoron szlovák alapiskola és óvoda működik, 2008-ban magyar alapiskoláját megszüntették. A népes és egyre duzzadó lakosságú településen egészségügyi központ és sportcsarnok is található, a turizmus is jelentős. A Szent Kereszt tiszteletére szentelt római katolikus temploma a 13. században épült román stílusban. Ferde, kúp alakú tornyát gótikus fiatornyok díszítik. A torony a Duna áradásai miatt ferdült el. 13. és 15. századi freskói vannak, melyeket 1979 és 1981 között bontottak ki. A községben két régi nemesi kúria található. Az első világháborúban elesettek emlékművét (Rigele Alajos alkotása) 1929-ben emelték. Gútorhoz tartozik a dunacsúni duzzasztómű és a mesterséges Duna-sziget egy része is, a Danubiana modern művészeti múzeummal.
