Gömörfüge
A község a Gömöri-medence délkeleti részén, a Vályi-patak (Kálosa-patak) mentén, a Vályi-völgy déli végénél fekszik, a 16-os országos főút mentén, Rimaszombattól 21 km-re keletre, Tornaljától 8 km-re délnyugatra. Itt ágaznak el a Vályi-völgyön végigvezető, Kálosán (4 km) keresztül Felsővályra (10 km) tartó, valamint a Hanván (9 km) át Sajólénártfalvára (13 km) vezető országutak. Határa 170-285 méteres tengerszint feletti magasságban fekvő, mintegy egyharmadrészt erdővel borított dombvidék. Északnyugatról Kálosa, délnyugatról Baraca, délről Runya, keletről Oldalfala, északkeletről pedig Zsór községekkel határos.
A Besztercebányai kerülethez és a Rimaszombati járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Gömör-Kishont vármegye Tornaljai járásához tartozott. Csehszlovákiához csatolása után 1960-ig a Tornaljai járáshoz, majd a Rimaszombati járáshoz tartozott. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Gömör-Kishont vármegye, Tornaljai járás). Területe (9,20 km²) az elmúlt száz év során nem változott.
1910-ben 422, 1921-ben 437, 1938-ben pedig 463, csaknem kizárólag magyar nemzetiségű lakosa volt. 1945 után magyar lakosságának egy részét kitelepítették és magyarországi, valamint kárpátaljai szlovákokat telepítettek a községbe. Ez alapvetően megváltoztatta a község nemzetiségi arculatát, mára vegyes lakosságú község relatív magyar többséggel (2011-ben a lakosság 42,1 %-a volt magyar, 40,9 %-a pedig szlovák nemzetiségű, a magyar anyanyelvűek aránya 50,8 % volt). A 20. század második felének népességcsökkenése után (21,6 %-os veszteség 1938-91 között) 1991-2011 között népessége 15,2 %-al nőtt (363 főről 418-ra). 2011-ben a lakosság 10,5 %-a vallotta magát roma nemzetiségűnek, ugyanakkor a roma etnikumhoz a lakosság több mint egyharmada (36,8 %) tartozott. Az 1921-ben még túlnyomóan katolikus vallású (81,9 %) faluban 2011-ben a lakosság 51,9 %-a volt római katolikus, 6,0 % -a pedig református vallású. Kiugróan magas a községben a felekezeten kívüliek (30,1 %) aránya.
A település valószínűleg a 10. - 11. században keletkezett. 1244-ben "Fygey" alakban említik először. Nemesi község volt, mely a 15. században Alsó- és Felsőfügére oszlott. 1409-ben "Felsewfygey", 1786-ban "Fige" alakban szerepel az írott forrásokban. A török támadások következtében átmenetileg elnéptelenedett. A 19. század elején Alsófügének 70 háza volt 579 lakossal, közülük 40 nemes. Lakói főként mezőgazdaságból éltek. 1874-ben egy tűzvészben az egész falu leégett. 1920-ig Gömör-Kishont vármegye Tornaljai járásához tartozott, ezután az új csehszlovák állam része lett. 1938 és 1945 között újra Magyarországhoz tartozott. 1947-ben magyar lakóinak nagy részét Magyarországra telepítették át, helyükre szlovákok költöztek. Földműves szövetkezete 1952-ben alakult. 1990-ig helyi nemzeti bizottsága közös volt Baracával és Oldalfalával. A 2000-es években megépült a 16-os (korábban 50-es) főútnak a falut elkerülő szakasza egy viadukttal.
A községben 1-4 osztályos magyar és szlovák tanítási nyelvű alapiskola működik. Szűz Mária szeplőtelen fogantatásának szentelt római katolikus temploma 1810-ben épült középkori alapokon, egykori számos kúriája közül egyetlen maradt fent (Palkovics.kúria, 19. század eleje, klasszicista).
