Gombaszög

A település a Sajó völgyében, Szalóc és Vígtelke között félúton, a Szilicei-fennsík nyugati lábánál fekszik, a Szalócot Szilicén át Szádalmással összekötő út mentén, a Szilicei-fennsíkra felvezető szerpentin kezdeténél. Szalóc központjától 2 km-re délre.

A 16. században elpusztult helység évszázadok óta pusztaként Szalóchoz tartozik. Sem kataszteri területként, sem településrészként nem különül el.

Nincs állandó lakossága.

Az Ákos nemzetség alapította a 14. század elején, a Zavaz-hegy lábánál, eleinte Zavazalja néven szerepelt. Első írásos említése 1371-ből származik, ekkor alapították pálos kolostorát (1320-ban Pelsőc részeként szerepelt). A helység is a pálosoké lett ekkor, jobbágyai vámmentességet élveztek. A kolostort 1555-ben Bebek György elfoglalta és várrá alakíttotta. 1556-ban a szerzetesek elhagyták a kolostort és a falu is elnéptelenedett. 1566-ban a várat Schwendi Lázár elfoglalta és leromboltatta. Gombaszeg a későbbiekben pusztaként a Hámossy, az Eszterházy és a Ragályi családok voltak a földesurai, majd 1945-ig az Andrássyak birtoka volt. 1828-ban 5 házában 27 lakos élt. Gombaszögről indult útjára 1928 augusztásban a csehszlovákiai fiatal magyar értelmiségiek baloldali szellemi mozgalma a Sarló, a Csemadok pedig 1961-től kezdve minden nyáron a gombaszögi völgyben rendezte meg a (cseh)szlovákiai magyarság legnagyobb folklórfesztiválját, az Országos Dal- és Táncünnepélyt, 1976-tól Országos Kulturális Ünnepélyt.

A középkori pálos monostorból egyetlen falmaradvány maradt fenn napjainkra. A pusztához tartozó 18. századi barokk kúria, hámor és gazdasági épületek szintén romos állapotban vannak. A 1,5 km hosszú Gombaszögi-cseppkőbarlangot 1951-ben tárták fel, 1955 óta látogatható, itt kezdték el alkalmazni Szlovákiában elsőként a barlanggyógyászatot 1968-ban. A barlang melletti táborozóhely 1961-től az Országos Dal- és Táncünnepélynek, 2016-tól a Gombaszögi Nyári Tábornak ad otthont.