Garbócbogdány

Garbócbogdány az Ósva (Olšava) bal partján, a Bogdányi-patak (Bohdanovský potok) mentén, az Abaúji-hegyalja északi részén, 205 méteres (határa 192-343 méteres) tengerszint feletti magasságban fekszik, Kassától 18 km-re délkeletre, Hernádzsadánytól 10 km-re északkeletre, Nagyszalánctól pedig 7 km-re északnyugatra, a Szalánci-hegység nyugati lábánál. Határa nagyobbrészt mezőgazdaságilag művelt dombvidék. 2010-ben területének 68,7 %-át (408 ha) szántóföld, 12,1 %-át (72 ha) rét és legelő, 9,6 %-át pedig (57 ha) beépített terület foglalta el. Ugyanekkor csak 3 hektárnyi területet soroltak be erdőként a község kataszterében, de a községhatár keleti részén rohamosan erdősödnek korábban gyümölcsösként művelt területek. Belterülete (mely a teljesen egybeépült Garbóc és a tőle északra fekvő Bogdány falvakból áll) a község területének 12 százalékát (2018-ban mintegy 71 hektár) teszi ki. Garbócbogdányon áthalad a Kassát Nagykapossal (66 km) összekötő 552-es út, melyről itt ágazik el a Regeteruszkán (4,5 km) és Magyarbődön (11 km) át Varannóra (44 km) vezető 576-os út. A 3322-es út Alsócsáj (1,5 km) és Ósva (6,5 km) felé teremt összeköttetést. Garbócbogdányt érinti a Kassát Tiszacsernyővel összekötő vasúti fővonal (megállóhely). Délről Felsőmislye, délkeletről és keletről Abaújrákos, északról Alsócsáj és Balogd, nyugatról pedig Alsóhutka községekkel határos. Katasztere egy-egy ponton érintkezik északkeleten Regeteruszkáéval, délnyugaton pedig Alsómislyéével. Déli határát a Garbóc-patak (Garbocký potok) alkotja.

A Kassai kerülethez és a Kassa-környéki járáshoz tartozó község. 1891-ben jött létre Garbóc és Bogdány egyesítésével. 1920-ig kisközségként Abaúj-Torna vármegye Füzéri járásához tartozott. A csehszlovák közigazgatásban 1960-ig a Kassai járáshoz, majd a Kassa-vidéki járáshoz tartozott. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (1939-ig Abaúj-Torna vármegye ideiglenesen újra létrehozott Füzér-gönci járásához, majd a Kassai járáshoz tartozott). Területe a 20. század során csak kis mértékben változott: 1910-1938-ben 5,90 km², 2011-ben 5,94 km² volt.

Garbócbogdány népessége 2011-ben 1033 fő volt, melynek 90,8 %-a volt szlovák, 0,7 %-a (7 fő) magyar nemzetiségű, 7,4 %-a pedig nem nyilatkozott nemzetiségi hovatartozásáról. Az egykori Ósva-völgyi magyar nyelvsziget részét alkotó, a 19. század végén és a 20. század elején jelentős magyar lakossággal rendelkező község magyarsága a 20. század során szórvánnyá vált, majd teljesen asszimilálódott. 1991-ben 13 (1,8 %), 2001-ben 8 (0,9 %), 2011-ben pedig 7 (0,7 %) személy vallotta magát magyarnak Garbócbogdányon. A 18. századtól betelepült szlovákok arányának növekedésével párhuzamosan a magyar anyanyelvűek aránya 1880-1900 között folyamatosan csökkent (81,6 %-ról 43,9 %-ra), 1910-re viszont újra 78,5 %-ra emelkedett. A csehszlovák uralom alatt tartott 1921-es népszámlálás során már csak a lakosság egyhatoda (17,7 %), 1930-ban pedig alig 2,1 %-a vallotta magyarnak magát. Az 1941-es magyar népszámlálás ugyan ismét magyar többséget (65,8 %) mutatott ki a községben, de a kettős identitás 1945 utáni megszűnésével Garbócbogdány csaknem teljesen szlovák lakosságúvá vált. 2013-ban a lakosság 5,5 %-a tartozott a roma etnikumhoz. 2011-ben lakosságának 62,5 %-a volt római katolikus, 16,4 %-a református, 3,1 %-a görög katolikus vallású, 6,1 %-a pedig felekezeten kívüli volt. A reformátusok aránya folyamatosan csökkent a községben: 1851-ben 39,1 %, 1890-ben 33,2 %, 1921-ben már csak 23,9 % volt. 1944-ig izraelita vallású közösség is élt Garbócbogdányon (1851-ben 90 fő, 1890-ben 44, 1921-ben 29, 1938-ban 20 fő). 1880-ban Garbóc és Bogdány népessége együttesen 434 fő volt, 1921-ben csaknem ugyanannyian, 439-en éltek itt. A következő két évtizedben, 1941-ig több, mint egynegyedével, 562 főre nőtt a lakosság száma. 1970-től 2017-ig (az 1991-2001 közötti évtized stagnálását nem számítva) folyamatos gyarapodással több, mint másfélszeresére (708 főről 1100 főre) nőtt Garbócbogdány népessége. A kis határú község népsűrűsége (2011-ben 185 fő/km²) a járási átlag több, mint kétszerese.

Garbóc első írásos említését 1229-ben a váradi regiszterben „Garbuc” alakban találjuk. Neve szláv eredetű (a gyertyános jelentésű hrabovec szóból). 1337-ben az abaszéplaki bencés apátság faluja volt, ekkor „Garbolch” alakban említik. 1427-ben tíz portája volt. 1608-ban tíz portája adózott. A 18. században részben szlovákokkal telepítették újra, de magyar többségét megőrizte. 1851-ben Fényes Elek monográfiájában kiemeli a falu gazdag rétjeit és vízimalmát az Ósván. Ekkor 202 lakosa volt, melyből 116 volt római katolikus és 86 református vallású. 1873-ban megnyitották a Kassát Legenyemihályival összekötő vasútvonalat, mely Garbócon is keresztülhaladt. 1880-ban 201 magyar és 26 szlovák anyanyelvű lakosa volt. Bogdány első írásos említése 1299-ből „villa Bokdan” alakban maradt fent. Neve magyar személynévi eredetű. 1337-ben Boogdann, 1427-ben Bogdan, 1630-ban pedig Bogdany alakban említik az írásos források. 1335-ben Károly Róbert a Drugeth családnak adományozta. 1415-ben Luxemburgi Zsigmond Cudar Péternek és Istvánnak adományozta. 1427-ben 16 portája adózott. A 16. században lakossága református hitre tért. 1553-ban Ceczey Péter birtoka volt, ekkor három és fél portája adózott. 1565-ben a tizedjegyzék szerint 12 jobbágy- és 3 zsellércsalád lakta. 1715-ben 4, 1720-ban már 7 lakott portája volt. A 18. században a magyar reformátusok alkották a lakosság többségét. A község régi pecsétje 1840-ből ismert. 1828-ban 39 háza és 310 lakosa volt. A 19. században nőtt a szlovákok és a katolikusok számaránya, 1851-ben 289 lakosának 36,7 %-a volt református (106 fő), 32,2 %-a római katolikus (93 fő) és 31,1 %-a pedig izraelita vallású (90 fő). 1880-ban 153 magyar és 35 szlovák anyanyelvű lakosa volt. A már a 18. század végére egybeépült Garbócot és Bogdányt 1891-ben egyesítették Garbócbogdány néven. 1880-ban 434, 1890-ben 436, 1900-ban 501, 1910-ben pedig 483 lakosa volt. A 19. század végén postaállomása, körjegyzői székhelye, 75 háza és kőbányája (Forgách István gróf birtokában) volt. 1920-ig Abaúj-Torna vármegye Hernádzsadány székhelyű Füzéri járásához tartozott, majd Csehszlovákiához csatolták. 1921-ben 439, 1930-ban pedig 525 lakosa volt. 1938. novemberében az első bécsi döntéssel visszakerült Magyarországhoz (1945-ig), ekkor 109 háza és 578 lakosa volt. 1941-ben 562 lakosa volt. 1943-tól 1945-ig építették fel az Alsómislye filiájának számító község saját katolikus templomát, melyet Árpád-házi Szent Margit tiszteletére szenteltek. 1944-ben zsidó lakosait koncentrációs táborba hurcolták. Mezőgazdasági szövetkezetét 1957-ben alapították. 1970-ben 708, 1980-ban 855, 1991-ben 914 lakosa volt. 2001-ben 905, 2011-ben 1033, 2017-ben pedig 1100 lakosa volt. A község címerét és zászlaját 2005-ben fogadták el.

A községben szlovák tannyelvű alapiskola és óvoda található. Az egykori Bogdány központjában található református templom 1637-ben épült reneszánsz stílusban, mai alakját 1850-es átépítése során nyerte el, tornyát 1903-ban emelték. Szent Margit tiszteletére szentelt római katolikus temploma 1943-1945 között épült szecessziós stílusban.