Garamvezekény
Az Alsó-Garammente kistájon, a Garam bal partján fekszik, a Párkányt Garamszentbenedekkel összekötő 76-os főút és a Párkány-Léva vasútvonal mentén. Teljesen egybeépült a tőle délre fekvő Lekérrel és Garamdamásddal.
1968-ig önálló község, azóta Lekér (Hronovce) község 3 településrészének és kataszteri területének egyike. 1920-ig kisközségként Bars vármegye Lévai járásához tartozott, majd Csehszlovákiához csatolása után 1923-1960 között a Zselízi járáshoz, annak megszüntetése után pedig a Lévai járáshoz tartozott. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Bars-Hont k.e.e. vármegye, Lévai járás). 1968-ban Lekérrel és Garamvezekénnyel egyesítették "Hronovce" néven. Kataszteri területe 11,05 km², a község területének 35,7 %-át alkotja, az elmúlt száz év során csak minimális mértékben változott (1921-ben 11,03 km²)
1910-ben 760, 1921-ben 678, 1939-ben pedig 655, túlnyomórészt magyar nemzetiségű és református vallású lakosa volt. 1921-ben a reformátusok aránya 60 %, a római katolikusoké 26,8 % volt. 1945 után a lakosságcsere keretében magyar lakosságának 44,1 %-át kitelepítették, 1961-ben 655 lakosának már csak 40,6 %-a volt magyar nemzetiségű. 2011-ben 476 lakosa volt, itt élt a község lakosságának 31,8 %-a.
Garamvezekényt írott forrásokban először, egy 1209-es határperben szerepel Wezeken formában, míg 1240-ben Vezekyn alakban fordul elő. A későbbiekben ismét Wezeken (1269) és "Vezeken" (1328) alakban írják nevét. 1269-ben még a Hont vármegyéhez, 1300-ban már Barshoz tartozott. 1273-ban István magister, Amade Comes fia a bényi bencés apátságnak adományozza, majd több nemesi család birtoka. Ez időben már jelentős településként 12 garas tizedet fizetnek. Ezután a zselízi uradalom részeként az Erdődy és a Székely családoké. 1536-ban 8 adózó portája volt és a faluban bognár is működött. 1601-ben 30 háza volt, 1715-ben 12 adózó családfője volt. 1828-ban 107 házában 729 lakos élt. 1570-ben a falu teljes lakossága a kálvini - református hitre tért. A református iskola első ismert választott tanítója (1787) Nagy Mihály volt. A trianoni békeszerződésig Bars vármegye Lévai járásához tartozott. 1938 és 1945 között újra Magyarországhoz tartozott. 1944 karácsonya előtt a falut ért szovjet szőnyegbombázás során a református templom, amely 1786-ban épült és utoljára 1923-ban újították fel, több lakóházzal együtt elpusztult, majd karácsony szentestéjén a megmaradt templomtornyot tüzérségi és sorozatvető (Katyusa) tűzzel felgyújtották. Ezt követően, 1945 tavaszán, a visszavonuló németek a római katolikus templomot is (épült 1882-ben) felrobbantották. A második világháború során a falu ostroma mintegy három és fél hónapon át tartott és minden lakóház megsérült, többet porig leromboltak. 1945 március végén a falu teljes lakosságát kiköltöztették Nyírre, Ágóra, Málasra és csak 1945 húsvét tájékán - a szovjet csapatok továbbvonulása után - kezdtek el visszaköltözni a lakosok. 1945-1948 között a csehszlovák hatóságok a kassai kormányprogram alapján a magyar lakosság egy részét azonnal kiutasították, egy részét a téli fagyok idején fűtetlen marhavagonokban a Szudétavidékre deportálták. A lakosságcsere súlyosan érintette a községet, a magyar lakosság csaknem felét deportálták 1947 telén (239 személyt). 1968-ban Lekérrel és Garamdamásddal egyesítették "Hronovce" néven.
Szent Annának szentelt római katolikus kápolnája az 1945-ben elpusztult régi templom helyett 1966-ban épült. A Garamvezekény határában fekvő Vezekényi-rétet 1953-ban védetté nyilvánították.
