Garammikola

Az Alsó-Garammente kistájon, a Garam jobb partján fekszik, Zselíz központjától 2,5 km-re északra, a 76-os főút mentén. A 20. század második felére teljesen egybeépült Zselízzel.

1967-ig önálló község, azóta Zselíz városrésze és három kataszteri területének egyike. 1920-ig kisközségként Bars vármegye Lévai járásához tartozott, majd Csehszlovákiához csatolása után, 1923-1960 között a Zselízi járáshoz, a járás megszüntetése után pedig a Lévai járáshoz csatolták. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Bars-Hont k.e.e. vármegye, Lévai járás). 1967-ben Zselízhez csatolták. Területe (10,61 km²) az elmúlt száz év során nem változott, a város területének 18,8 %-át alkotja.

1910-ben 710, 1921-ben 718, 1939-ben pedig 746, túlnyomórészt magyar nemzetiségű és református vallású (1921-ben 70,3 %) lakosa volt. A második világháború után magyar lakosainak közel egyharmadát áttelepítették Magyarországra, helyükre magyarországi és szlovákiai szlovákok települtek. 2011-ben 819 lakosa volt, itt élt a város lakosságának 12,4 %-ra.

A települést 1075-ben I. Géza királynak a garamszentbenedeki apátság részére írt adománylevelében említik először. Apátsági birtok, melyet 1293-ban Csák Máté elpusztított. 1434-től a lévai váruradalom része. 1512-től a máriacsaládi pálosoké, 1565-től az esztergomi káptalané. A 18. században az Eszterházi család birtoka. 1565-ben malma és 12 adózó portája volt. 1601-ben 29 ház állt a faluban. 1663-ban elpusztította a török. 1720-ban 17 adózója volt. 1828-ban 69 házában 359 lakos élt, akik mezőgazdasággal foglalkoztak. 1910-ben 710, túlnyomórészt magyar lakosa volt. 1920-ig Bars vármegye Lévai járásához tartozott. 1938 és 1945 között újra Magyarország része volt. 1967-ban csatolták Zselízhez.

Református temploma 1779-ben épült klasszicista stílusban.