Gány
A község a Kisalföldön, a Mátyusföld középső részén, az Alsó-Vágmente kistájon található, Galántától 5,5 km-re északra, Szeredtől 8 km-re délre, a Galánta-Szered vasútvonal mentén (megállóhely). Területét érinti az 507-es főút Galánta és Szered közti szakasza, mellékutak kötik össze Nemesnebojszán keresztül Galántával, valamint Nagymácséddal (2,5 km). Délről Galánta, északkeletről Alsószerdahely, északnyugatról pedig Nagymácséd községekkel határos. Határát délnyugaton a Csipkésdi-árok alkotja.
A Nagyszombati kerülethez és a Galántai járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Pozsony vármegye Galántai járásához tartozott. Csehszlovákiához csatolása után végig a (változó területű) Galántai járáshoz tartozott. 1939-1945 között Gányt és Barakonyt a Szlovák Államhoz csatolták (Pozsony megye, Nagyszombati járás), ebben az időszakban határközség volt. 1957-ben hozzá csatolták Barakony községet, így alakult ki mai területe. A község két kataszteri területre és településrészre oszlik: Gány (3,89 km²) és Barakony (2,29 km²). Területük nem változott az elmúlt száz év során.
Gány a szlovák-magyar nyelvhatáron fekszik. A 19. században még szlovák nemzetiségű falu a 20. század elején már magyar többségű volt, Csehszlovákiához csatolása után azonban (1910-1921 között) a magyarok aránya 61,7 %-ról 17,1 %-ra csökkent. Elődközségeinek 1921-ben 572, 1940-ben 651, túlnyomórészt szlovák nemzetiségű és római katolikus vallású lakosuk volt. 1991-2011 között népessége 17,4 %-al nőtt (593 főről 696-ra). A községben 1991-ben a lakosság 6,4 %-a, 2011-ben 7,6 %-a még mindig magyar nemzetiségűnek vallotta magát. A lakosság túlnyomó többsége (81,3 %) római katolikus vallású.
Valószínűleg a 11. században alapított település, így egyike a legrégibbeknek. 1113-ban villa Gan néven a zobori apátság oklevelében említik először. Eleinte teljes egészében a nyitrai püspökség tartozéka volt, később az itteni birtok fele a galgóci váré lett. A 13. századtól jónéhány birtokos kezén megfordult. Legnagyobb birtokosa a Batthyány család volt az utolsó időkben. Iskoláját 1877-ben említik először. A község fejlődésére serkentőleg hatott, amikor 1881-ben bekapcsolódott a Galánta–Szered közötti vasúti közlekedésbe. A vasút sok helybelinek adott munkát és a könnyebb közlekedés révén közeli városokban munkalehetőséget. A trianoni békeszerződés Csehszlovákiához csatolta. A bécsi döntés 1938. november 2-án visszaadta Magyarországnak, de a magyar kormány 1939-ben elcserélte Szlovákiával más magyarlakta településekért. 1957-ben Barakonnyal egyesítették. Eredetileg magyar falu volt, amely a kora újkorban elszlovákosodott, majd az újkorban részben visszamagyarosodott. Trianon előtt lakosságának csaknem kétharmada magyar volt, és valamivel több mint egyharmada szlovák. Mára a magyarok aránya a 10%-ot sem éri el.
A községben szlovák óvoda működik. Határában található az ország egyik legnagyobb logisztikai központja (DHL). A Szent Családnak szentelt római katolikus temploma a 12. században román stílusban épült, 1735-ben barokkosították.
