Felsővámos

A község a Kisalföldön, a Felső-Csallóközben, a Kis-Duna és a Tőkési-Dunaág közötti szigeten fekszik, Dunaszerdahelytől 13 km-re keletre, Pozsonyeperjestől 7 km-re délkeletre. Mellékút köti össze Pozsonyeperjessel, Vásárúttal (2,5 km) és Csallóközkürttel (5 km). Északról Pozsonyeperjes, északkeletről Tallós, keletről és délről Vásárút, nyugatról Csallóközkürt községekkel határos. Északi határának egy részét a Kis-Duna, nyugati határának egy részét pedig a Sóssziget-ér alkotja. Határának egy része a Tőkési-ág Természetvédelmi Területhez tartozik.

A Nagyszombati kerülethez és a Dunaszerdahelyi járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként (1913-ig Vámosfalu néven) Pozsony vármegye Dunaszerdahelyi járásához tartozott. Csehszlovákiához csatolása után végig a (változó területű) Dunaszerdahelyi járáshoz tartozott. 1938-1945 között visszacsatolák Magyarországhoz (Komárom vármegye, Dunaszerdahelyi járás). 1960-1990 között egyesítették a szomszédos Vásárúttal Trhové Mýto ("Vásárvámos") néven. A korábban területébe ékelődött pozsonyeperjesi exklávé Felsővámoshoz csatolásával (1939 után) területe 53 hektárral gyarapodott (11,58 km²-ről 12,11 km²-re).

Népessége 1910-1939 között még 39,3 %-kal gyarapodott (567-ről 790 főre), 1991-ben elérte a 963 főt. Az azóta eltelt két évtizedre a lakosságszám stagnálása jellemző. A község lakosságának túlnyomó többsége magyar nemzetiségű, még 1991-ben is mindössze 8 szlovák lakosa volt, arányuk az ezredforduló után megduplázódott és elérte a 6,5 %-ot, de még így is az egyik legalacsonyabb a járásban. Lakosságának túlnyomó többsége (93,1 %) római katolikus vallású.

Felsővámos a víz közelsége ellenére ármentes szárazulatokon feküdt a régi időkben is. Erre vezetett a hajdani vásárút. Nevében fennmaradt a vámhely emléke. Az 1268-as pápai tizedjegyzék említi először. A 1553-ban Serédy Gáspár és Mérey Mihály a birtokosai, később a Pálffyak lettek az urai. Jelentős volt a falu vizahalászata, a Kis-Dunán pedig vízimalmok működtek. 1683-ban 300 fős török csapat rabolta ki, és 104 lakóját rabszolgaságba hurcolta. Vámosfalu a 18. század első felében mezővárosi rangot kapott. Híresek voltak állatvásárai. Első iskoláját 1810-ben hozták létre, majd 1830-ban rendes iskolát építtettek. Az 1828-as Nagy Lajos-féle összeírásban 67 házzal és 485 lakossal van bejegyezve. A trianoni békeszerződés Csehszlovákiához csatolta 1920-ban, az I. bécsi döntés 1938. november 2-tól visszaadta Magyarországnak, 1945-től ismét Csehszlovákia fennhatósága alá került, 1993-tól pedig Szlovákia része. 1960-1990 között Vásárvámos néven egy községet alkotott a szomszédos Vásárúttal. Ebben az időszakban téglaégető üzemelt az egyesített községben.

A községben magyar alapiskola és óvoda működik. A Sósszigeten található növénynemesítő állomást Venényi Lajos alapította 1952-ben. Nepomuki Szt. Jánosnak szentelt római katolikus temploma 1740-ben barokk stílusban épült, a 19. században klasszicista stílusban átalakították; kálváriája 1855-ben épült klasszicista stílusban.