Felsőpél

A község a Garammenti-hátság keleti oldalán, dombos, de mezőgazdaságilag művelt területen (a 19. század derekán még meglevő Péli-erdőt azóta kiirtották) fekszik, Lévától 16 km-re nyugatra, Kálnától 8,5 km-re délnyugatra, a Nagysurányt (24 km) Kálnával összekötő 580-as út és a Léva-Nagysurány vasúttvonal (megállóhely) mentén. Mellékút köti össze Énnyel (3 km) és Alsópéllel (3 km). Délről Alsópél, nyugatról Barsbese és Setétkút, északról Garamlök, keletről pedig Bajka községekkel határos.

A Nyitrai kerülethez és a Lévai járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Bars vármegye Verebélyi járásához tartozott, majd Csehszlovákiához csatolása után, 1923-1949 között a Verebélyi járáshoz, 1949-1960 között a Nagysurányi járáshoz, annak megszüntetése után pedig a Lévai járáshoz csatolták. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Bars-Hont k.e.e. vármegye, Lévai járás). Területe (6,35 km²) 1921 óta nem változott (1910-1921 között 43 hektárral - 7,3 %-al - gyarapodott a szomszédos Alsópéltől átcsatolt területtel).

Felsőpél a szlovák-magyar nyelvhatáron, a magyar nyelvterület peremén fekvő község, mely 2011-ig megőrizte magyar többségét. 1910-ben 419, 1921-ben 454, 1939-ben pedig 437, csaknem kizárólag magyar nemzetiségű és túlnyomórészt (1921-ben 61,9 %) református vallású lakosa volt. Az 1945 utáni lakosságcsere nem érintette, csaknem teljes magyar lakossága (98 %) reszlovakizált. 1939-1991 között népességének egynegyedét elvesztette, majd 1991-2011 között további 14,9 %-os csökkenés figyelhető meg (328 főről 279-re), mellyel párhuzamosan a magyar nemzetiségűek aránya 60,4 %-ról 37,3 %-ra esett, 2001-2011 között a szlovák nemzetiségűek kerültek többségbe (52 %). Viszonylag magas a nemzetiségükről nem nyilatkozók aránya is (9 %). A lakosság többsége (55,9 %) római katolikus vallású, a korábban többséget alkotó reformátusok aránya 21,9 %-ra csökkent.

Felsőpél első ismert földesura Pélyi Bolyár fia, Albert. A családra utalva, a község ekkor Bolyár Peél néven szerepel az okiratokban, 1209-ben Pelly néven, majd 1251-ben Peel alakban. A Pélyiek után a Hunyadyak voltak birtokosai. 1484-ben Egyházaspél néven szerepel, ám 1543–83 között török fennhatóság alatt állt. 1601-ben 30 háza volt. 1715-ben az adóösszeírásban szőlőskertjét említik. 1720-ban 17 adózó háztartása volt. 1828-ban 55 házában 349 lakos élt, akik főként mezőgazdasággal foglalkoztak. A trianoni békeszerződésig Bars vármegye Verebélyi járásához tartozott, majd 1938–45 között ismét Magyarország része volt.

A községben sem alapiskola sem óvoda nem található. Református temploma 1837-38-ban, katolikus temploma pedig 1830-ban épült klasszicista stíliusban, barokk temetőkápolnája 12. századi eredetű.