Felsőfegyvernek

Az Alsó-Garammente kistájon, a Szikince-patak mentén, az Ipolymenti-hátság dombvidékének nyugati lábánál fekszik, teljesen egybeépült a tőle délre fekvő Felsőfegyvernekkel.

Kétfegyvernek község településrésze és két kataszteri területének egyike, 1944-ig önálló község. 1920-ig kisközségként Hont vármegye Vámosmikolai járásához tartozott, majd Csehszlovákiához csatolása után 1923-ig az Ipolypásztói járáshoz, 1923-tól pedig a Zselízi járáshoz. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Bars-Hont k.e.e. vármegye, Lévai járás). Területe 8,55 km², a község területének 52,3 %-át alkotja, az elmúlt száz év során csak kis mértékben változott (1910: 8,57 km², 1921-38: 8,45 km²).

1910-ben 407, 1921-ben 501, 1938-ban pedig 440, túlnyomórészt magyar nemzetiségű és római katolikus vallású lakosa volt. 1919-ben szlovák kolonisták érkeztek a község határában fekvő Pezernyepusztára és 1930-ban már a szlovákok alkották az összlakosság 47,7 %-át. 2011-ben 296 lakosa volt, itt élt a község lakosságának 58,7 %-a. A külön településrésznek számító, viszont Felsőfegyvernek kataszteri területéhez tartozó Pezernyepusztán 2011-ben 20 állandó lakos élt.

Felsőfegyvernek 1303-ban "Fegyuernek" alakban bukkan fel. "Felswfeguernek" (Felsőfegyvernek) néven 1461-ben szerepel először. 1503-ban "Fedwernek Maior" a neve. A Fegyverneky család ősi birtoka, majd 1554-től a lévai váruradalom része. 1650-ben királyi adományként a Szulyovszky család őse, Theodosius Sirmiensis kapta. További birtokosai a Majthényi, a Nyári, a Plachy és a Tersztyánszky családok voltak. 1715-ben kúriája és 4 háza volt. 1828-ban 54 házában 325 lakos élt, akik mezőgazdasággal és szőlőtermesztéssel foglalkoztak. 1919-ben Neumann Adolf 207 hektáros Pezernyepusztai birtokán kolóniát hoztak létre, ahol 1930-ban már 190 személy élt, 1927-től szlovák iskolája is volt. 1944-ben egyesítették Alsófegyvernekkel Kétfegyvernek néven.

A településrészen található a községi hivatal (az egykori Weisz-kúriában), valamint a szlovák alapiskola és óvoda is. Katolikus kápolnáját az 1947-ben megszüntetett magyar iskola épületének (1943) átépítésével alakították ki.