Feketenyék

A község a Kisalföldön, a Mátyusföld déli részén, a Vízközben, a Feketevíz és az Alsó-Dudvág összefolyásánák fekszik, Galántától 10 km-re délnyugatra. Mellékutak kötik össze Hidaskürtön (2,5 km) keresztül Galántával, valamint Nagyfödémessel (12,5 km). Északról Vízkelet és Hidaskürt, keletről Pozsonyvezekény, délről és nyugatról két exklávé (Hidaskürt - Sorjákos, Vízkelet - Sziget), nyugatról pedig Nagyfödémes községek határolják. Délnyugati határát a Kánok-patak, északi határának egy részét a Feketevíz alkotja.

A Nagyszombati kerülethez és a Galántai járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Pozsony vármegye Galántai járásához tartozott. Csehszlovákiához csatolása után végig a (változó területű) Galántai járáshoz tartozott. 1938-1945 között visszacsatolták Magyaroszághoz (Nyitra-Pozsony k.e.e. vármegye, Galántai járás). Területe (12,14 km²) az elmúlt száz év során nem változott.

1910-ben 705, 1939-ben 1044, csaknem kizárólag magyar nemzetiségű és római katolikus vallású lakosa volt. Az 1980-as években még csökkent a lakossága, 1991-2011 között már kismértékű növekedés (10,5 %, 1264 főről 1397-re) figyelhető meg. 1947-ben telepítettek először szlovákokat a községbe. A lakosság túlnyomó többsége magyar nemzetiségű, bár a szlovák nemzetiségűek aránya megduplázódott húsz év alatt (5,1 %-ról 11,4 %-ra). A lakosság túlnyomó többsége (93,6 %) római katolikus vallású.

A honfoglaló Nyék törzstől eredeztetik a nevét, első írásos említése 1113-ból származik. Péterházát 1323-ban említi először írott forrás, a 16. században a Török család itteni birtokosságáról tudunk. A 14. század elején Csák Máté birtoka volt, később a semptei uradalomhoz tartozott, s így előbb a Báthoriak, majd a Thurzók tulajdona volt, mígnem az Esterházyak birtoka lett. Később, a Trianon utáni csehszlovák földreformig a család cseklészi uradalmához tartozott. Az itt élők mezőgazdasággal, marha- és lótartással, továbbá sószállítással foglalkoztak. Iskoláját 1847-ben említik először. A 20. század elején szeszgyár működött itt. A trianoni békeszerződés Csehszlovákiához csatolta, a 20-as és a 30-as években rendszeresek voltak a mezőgazdasági munkások sztrájkjai. A bécsi döntés 1938. november 2-án visszaadta Magyarországnak, majd 1945-től ismét Csehszlovákia kapta meg. 1947-ben 214 magyar nemzetiségű lakosát (a lakosság mintegy 1/5-ét) telepítették kényszerrel Mosonszolnokra.

A községben magyar óvoda és alapiskola működik. Szűz Máriának szentelt római katolikus temploma 1924-ben épült szecessziós stílusban.