Érsekkéty

Keť
község
magyar lakosság 1910
99%
1 210
magyar lakosság 2011
88%
580
Népesség: 619
Terület: 19,65 km²
Tszf. magasság: 155 m
Körzethívószám: +421 (0) 36
Irányítószám: 93564
Természeti tájbeosztás: Kisalföld, Nyitra-Barsi-halomvidék, Garammenti-hátság 1918 előtti vármegye, járás, rang: Esztergom vármegye Párkányi járás nagyközség

A község a Garammenti-hátság dombvidékének keleti előterében, enyhén dombos vidéken, a Kétyi-víz mentén (melyen több halastavat is létesítettek a 20. században) fekszik, Párkánytól 24 km-re északra, Nagysallótól 18 km-re, Lévától 38 km-re délre. A Farnadot (6,5 km) Bénnyel (7,5 km) összekötő mellékút halad keresztül a községen, a szomszédos Bartra (5 km) mezőgazdasági út vezet. Határának túlnyomó része mezőgazdaságilag művelt terület. Nyugatról Kural és Nagyölved, délről Bart, délkeletről Bény, keletről Oroszka és Csata, északkeletről pedig Lekér községekkel határos, határa legészakabbi pontján Nyírágóéval is érintkezik. Északkeleti és keleti határa Esztergom és Bars megyék történelmi határát alkotja.

Közigazgatás

A Nyitrai kerülethez és a Lévai járáshoz járáshoz tartozó község. 1920-ig nagyközségként Esztergom vármegye Párkányi járásához tartozott, majd Csehszlovákiához csatolása után 1960-ig a Párkányi járáshoz. 1960-ban a Párkányi járás megszüntetésekor a Lévai járáshoz csatolták. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Esztergom vármegye, Párkányi járás), ekkor nagyközségi rangját elveszítette. Területe (19,65 km²) az elmúlt száz év során nem változott.

Népesség

1910-ben 1221, 1921-ben 1245, 1938-ban pedig 1248, csaknem kizárólag magyar nemzetiségű lakosa volt. Az 1945 utáni kitelepítések a falut nem érintették, de a 20. század második felében jelentős népességvesztésen ment keresztül (1939-2011 között lakosságának 47 %-át elveszítette, 1991-2011 között a csökkenés 18,5 %-os volt). 1991-2011 között a szlovák nemzetiségűek aránya 4,3 %-ról 10,4 %-ra nőtt, de a lakosság túlnyomó többségét (2011-ben 87,6 %) ma is magyarok alkotják. A lakosság 50,6 %-a református, 43,4 %-a pedig római katolikus vallású.

Történelem

Okiratilag elsőször 1295-ben bukkan fel, amikor a Hunt-Pázmán Kázmér-fiak rajtaütöttek a községen és nagyobb állatállományt elhajtottak az érseki birtokról. A 14. század elején a Dévéki-család a földesura, de 1420-ban már az esztergomi érsek birtokában van, aki azt egészen 1919-ig birtokolta is. A falu a török időkben elpusztult, s csak később települt újra. Plébániáját már 1350 körül említik, s a 18. század elején már iskolája is volt. 1571-ben 20 jobbágytelke volt. 1699-ben 58 volt a lakosok száma. 1715-ben 25 háztartása volt. 1720-ban két malmot is említenek a községben. 1787-ben 98 házában 556 lakos élt. 1828-ban 99 háza és 787 lakosa volt, akik főként mezőgazdasággal foglalkoztak. A trianoni békeszerződésig Esztergom vármegye Párkányi járásához tartozott, majd 1938–45 között ismét Magyarországhoz csatolták. 1945 első hónapjaiban a falu frontvonalba került és súlyos károkat szenvedett, mindkét temploma elpusztult. 1945 után 50 magyar családot deportáltak innen Csehországba.

Mai jelentősége

A mezőgazdasági jellegű községben a magyar nyelvű oktatás megszűnését 1999-ben a református egyházi alapiskola létesítésével előzték meg. Magyar óvodájának üzemeltetését 2002-ben vette át a református egyház. 1775-ben épült református és 1884–87-ben épült római katolikus temploma a második világháború végén megsemmisült, helyükön az 1960-as években új templomokat emeltek.