Éberhard

A község a Kisalföldön, a Felső-Csallóköz északnyugati részén, a Kis-Duna jobb partján, Pozsonytól 18 km-re keletre, Szenctől 16 km-re délnyugatra, Somorjától 18 km-re északra fekszik. Területe két, egymással össze nem függő kataszteri területből áll, magából Éberhárdból, valamint a Fél és Csütörtök közé ékelt "Patov"-ból. Áthalad rajta a Dunahidast (3 km) Diószeggel (32 km) összekötő 510-es főút, mellékút köti össze Tőkésiszigettel (3 km). Délről Dunahidas, keletről Fél, északról Cseklész, nyugatról pedig Tőkésisziget községekkel határos. Nyugati és északi határát a Kis-Duna alkotja.

A Pozsonyi kerülethez és a Szenci járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Pozsony vármegye Somorjai járásához tartozott. Csehszlovákiához csatolása után 1960-ig (a járás megszüntetéséig) a Somorjai járáshoz, majd 1960-1996 között a Pozsony-környéki járáshoz tartozott. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Komárom vármegye, Somorjai járás), ebben az időszakban határközség volt Magyarország és Szlovákia között. Az 1923-ban szlovák kolonisták által benépesített Tőkési- és Györgymajor 1936-ban elszakadt Éberhárdtól és önálló községgé alakult Gešajov néven. Ezzel Éberhard területe 40,8 %-al csökkent (14,69 km²-ről 1939-re 8,94, 2011-re 8,70 km²-re). Két, össze nem függő kataszteri területre oszlik: Éberhárd (6,96 km², az összterület 80 %-a) és "Patov" (1,74 km², az összterület 20 %-a).

1921-ben 891, 1939-ben 922, csaknem kizárólag magyar nemzetiségű és római katolikus vallású lakosa volt. A második világháború utáni lakosságcsere során magyar lakosságának mintegy egyharmadát áttelepítették Magyarországra, egyben magyarországi szlovák családokat telepítettek ide. Ezzel Éberhard nemzetiségileg vegyes, de még fél évszázadig magyar többségű községgé vált. A magyar nemzetiségűek 1991-ben a lakosság 59,4, 2001-ben pedig 50,6 %-át alkották. 2001-2011 között megindult a tömeges beköltözés a községbe, 10 év alatt népessége 38 százalékkal nőtt, egyben megfordult a nemzetiségi arány, 2011-ben már a szlovákok alkották a lakosság 62,2 %-át, a magyarok aránya 33,6 %-ra csökkent. A lakosság többsége (70,8 %) római katolikus vallású.

Az Éberhárd szó latin-német eredetű, jelentése kemény vagy szilárd, feltehetően a vár bevehetetlenségét jelképezte. A községet említő első dokumentum 1209-ből származik. A hagyomány szerint első birtokosai a templáriusok, a nép nyelvén vörösbarátok voltak. Hajdanán Éberhard főerőd biztosította a Dunán való zökkenőmentes átkelést. A történelem viharos eseményei során a község gyakran váltogatta birtokosait. Az első, név szerint is ismert tulajdonosai a Szentgyörgyi és a Bazini grófok voltak. Bél Mátyás egyik művében a várat erődnek nevezi, mely tornyokkal és vízárokkal volt körülvéve. A XIX. század elején Apponyi György gróf, Serényi gróf, Jeszenák gróf és Balassa báró voltak a vár urai. Az 1810-es években az éberhardi birtok az Apponyiak tulajdonába került. Rövid időn belül a 36 ezer holdnyi kiterjedésű csallóközi Apponyi birtok központjává válik. Az Apponyiak voltak a község utolsó nagybirtokosai. Ugyanis a történelmi nevezetességű Apponyi Albert gróf 1921-ben a földreform értelmében eladja birtokait az 1918-ban megalakult Csehszlovák Köztársaságnak. Az eredetileg reneszánsz stílusú – a 19. század elején klasszicista stílusban átalakított – Apponyi-kastélyt és a hozzá tartozó várkápolnát 1677-80 között Szelepcsényi György esztergomi érsek építtette egy középkori vízivár helyén. A kastélyban nevelkedett Gróf Nagyapponyi Apponyi Albert neves politikus, közoktatásügyi miniszter, a trianoni magyar békeküldöttség vezetője, aki a településen alussza az örök álmát. A település 1869-72 között épült neogótikus stílusú római katolikus Szent György-temploma eredetileg az Apponyiak sírkápolnája volt, ahol az Apponyi család több tagját, többek között Apponyi Albertet is végső nyugalomra helyezték. A templom keleti részén egy reneszánsz kápolna áll, amely a 17. század második felében készült. 1899. február 28-án itt hunyt el Gróf Nagyapponyi Apponyi György országbíró, kancellár, a főrendiház és a Magyar Tudományos Akadémia tagja, a Konzervatív Párt vezéralakja. A Kis-Duna bal partján fekvő Tőkési- és Györgymajorba, az Apponyi család felosztott nagybirtokára 1923-ban szlovák kolonisták települtek. A kolóniát 1936-ban Gessayov (1960-tól Zálesie) néven önálló községgé szervezték. A török időket megelőzően többségében németek majd azt követően döntően magyarok lakta község etnikai összetétele a 20. század erőszakos és spontán népmozgásai által napjainkra szlovák többségűvé vált. A települést 1946. február 8-án a közigazgatási biztos kezdeményezésére Malinovszkij marsall tiszteletére Malinovóra nevezték át. 2010-ben magyar alapiskoláját összevonták a szlovákkal, 2013-ban pedig teljesen megszüntették.

A községben szlovák alapiskola és óvoda, könyvtár, valamint kertészeti szakközépiskola működik. Mezőgazdasági szövetkezete megszűnt, földjeit egy dán nagygazdaság műveli, elektronikai alkatrészeket is gyártanak itt. Szent Györgynek szentelt római katolikus temploma 1869-1872 között épült, egyben az Apponyi-család sírkápolnaja. Az eredetileg reneszánsz Apponyi-kastélyt és a hozzá tartozó várkápolnát 1677–80 között Szelepcsényi György esztergomi érsek építtette egy középkori vízivár helyén, a 19. század elején klasszicista stílusban alakították át.