Dunamocs
Párkánytól 25 km-re nyugatra, Komáromtól 25 km-re keletre a Duna bal partján fekszik, Süttővel szemben, a Közép Duna-völgy kistájon. Közigazgatási területe 17,87 km², mely 108-122 méteres tengerszint feletti magasságban fekszik. A falun keresztülhalad a 63-as főút Komárom-Párkány közötti szakasza, melyről itt ágazik le az 588-as út, mely Búcs (6 km) érintésével Köbölkút (13 km) felé teremt összeköttetést. Karvával a Duna partján haladó régi országút (ma a Duna-menti nemzetközi kerékpárút része) is összeköti Dunamocsot. Nyugatról Dunaradvány, északnyugatról Madar, északkeletről Búcs és Bátorkeszi, keletről Karva; délnyugatról Neszmély, délkeletről pedig Süttő községekkel határos. Déli határát (mely egyben az államhatár is) a Duna alkotja, Dunaradványtól a Radványi-csatorna választja el. Nyugati határa egyben a történelmi Komárom és Esztergom vármegye határát is alkotta.
Község a Nyitrai kerületben, a Komáromi járásban. 1920-ig, majd 1938-1945 között Esztergom vármegye Párkányi járásához tartozott. A csehszlovák közigazgatásban 1960-ig a Párkányi járáshoz, majd a Komáromi járáshoz tartozott. A község területe csak kis mértékben változott 1921 óta.
Lakosságának több mint 9/10-e magyar nemzetiségű. 5 %-ra tehető roma népessége. 1960 óta folyamatosan csökken a lakosság száma. A község hagyományosan református többségű (2011-ben a lakosság 2/3-a).
Az Árpádok alatt királyi várbirtok és a komáromi vár tartozéka. Plébániája 1208-ban már fennállott. A várbirtok egy részét Lőrinc mester donációban kapta IV. Béla királytól. 1284-ben itt iktatják birtokba Rofoy nemest is. A XIV. században három Mocs fordult elő és pedig Nagy-Mocs, Kis-Mocs és Tivadar-Mocs. Zsigmond király 1388-ban koronázási ajándékképen az esztergomi érseknek adta Nagy-Mocsot, amelyet az érsek 1391-ben a Szent István prépostságnak engedett át. 1393-ban Tivadar-Mocsot is megkapja királyi donációként az érsekség, majd meg Billegért cserébe Kis-Mocs falut. Az 1549-iki adóösszeíráskor részben az érsekség, részben a Báthoryak birtoka. Később teljes egészében érsekségi tulajdon. 1848-ban az Esztergom vármegyei nemzetőrség egésze Mocson táborozott Kovács Pál és Besze János vezetésével. Az 1853-as, 1876-os, 1897-es és 1899-es árvizek után kiépült az árvízvédelmi gátrendszer. A 19. század végére már gőzhajóállomás is működött Dunamocson. 1891-ben a Duna túlpartján megépült az Almásfüzitő-Esztergom vasútvonal, melynek egyik állomása (ma a Süttő-Felső nevet viseli) Dunamocs vasúti megállóhelye volt. A trianoni békeszerződésig Esztergom vármegye Párkányi járásához tartozott. 1938-ban Dunamocs visszakerült Magyarországhoz, 1939-ben mintegy 100 lengyel menekült érkezett a faluba. 1947. január 31-én kezdődött a lakosság deportálása csehországi kényszermunkára, 69 személy került Žatec és Postoloprty vidékére. A Magyarországra történő deportálás 1948. október 28-án kezdődött, Fertőrákosra nyolc, Rajkára 9 családot telepítettek. 1949 márciusában megalakult a helyi Csemadok, 1950-ben pedig újjáindult a magyar nyelvű oktatás, 1952-ben pedig megkezdte működését az Egységes Földműves Szövetkezet. Ekkoriban szűntek meg az utolsó vízimalmok a faluban. 1960-ban a Párkányi járás megszüntetésekor Dunamocsot a Komáromi járáshoz csatolták. Az 1965-ös dunai árvíz súlyos károkat okozott a faluban, mintegy 100 ház pusztult el. A lakosságot kitelepítették erre az időre. Az árvíz elmúltával megkezdődött a helyreállítás, a csatornázás, valamint a vízvezeték-hálózat kiépítése. A község nyugati részén üdülőtelep alakult ki, megindult a szövetkezeti házépítés. 1976-ban a dunamocsi szövetkezethez csatolták a dunaradványi és virti szövetkezetet is.
A faluban nagy hagyományai vannak a gyümölcs- és zöldségtermesztésnek, valamint a szőlészetnek és borászatnak.
