Dobfenek
A község a Gömöri-erdőhát nyugati és az Ajnácskői-hegység déli lábánál, a Gortva-völgyben fekszik, Fülektől 20 km-re délkeletre, Feledtől 20 km-re délnyugatra, az Almágyot (2,5 km) Rimasimonyival (15 km) összekötő országút mentén. Határának legnagyobb része mezőgazdaságilag művelt terület. Nyugatról Almágy, keletről Gömörpéterfala, északról pedig (rövid szakaszon) Détér községekkel határos.
A Besztercebányai kerülethez és a Rimaszombati járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Gömör-Kishont vármegye Feledi járásához tartozott. Csehszlovákiához csatolása után 1951-ig a Feledi járáshoz, 1951-1960 között a Füleki, 1960-tól pedig a Rimaszombati járáshoz tartozott. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Gömör-Kishont vármegye, Feledi járás). Területe (3,61 km²) az elmúlt száz év során nem változott.
1910-ben 198, 1921-ben 213, 1938-ban pedig 237, csaknem kizárólag magyar nemzetiségű lakosa volt. Az 1990-es években lakosságszáma ötödével csökkent (171 főről 138-ra), de 2001-2011 között már csekély (10,9 %-os) népességnövekedés figyelhető meg. Magyar többségét (2011-ben 88,2 %) napjainkig megőrizte, a szlovák nemzetiségűek aránya 8,5 %, a romáké 2,6 %. A lakosság csaknem kizárólag római katolikus vallású (94,8 %).
A falu területén már a késő bronzkorban is éltek emberek, a kiétei kultúra településének maradvá-nyait tárták itt fel. 1427-ben említik először, de valószínűleg sokkal régebbi. Ila Bálint történész szerint Almágy lakosai alapították 1273-ban. A néphagyomány szerint a honfoglalás korában kabarok telepedtek le területén. A falu első birtokosa Dobzygh comes volt, a község neve a régi magyar Dob személynévből származik. Ila Bálint szerint az ősi falu a maitól néhány száz méterrel távolabb feküdt, Dobszegnek hívták, a kataszteri térképeken a parcella ma is Faluhely néven szerepel. Dobfeneket később alapították, Dobszegről és Almágyról települtek oda, és arról kapta a nevét, hogy a határban egy széttaposott harci dobot találtak. Később fokozatosan nemesi községgé alakult. A török megszállás ideje alatt elnéptelenedett és a 18. század közepén népesült be ismét. 1773-ban a földbirtokoson kívül öt földműves is élt még itt. 1828-ban a falunak 8 háza és 146 lakosa volt, akik mezőgazdasággal foglalkoztak. 1920-ig Gömör-Kishont vármegye Feledi járásához tartozott, 1938-45 között visszacsatolták Magyarországhoz. 1946˗47 telén a magyar lakosság közel kétharmadát áttelepítették Cseh- és Morvaországba, Dobfenek lett a csehországi deportálást leginkább megsínylő szlovákiai magyar falu. Az 1970-es évektől 1990-ig helyi nemzeti bizottságát Almágyéval egyesítették. A község még 1980-ban a két színmagyar szlovákiai település egyike volt. A 2000-es évek folyamán megközelítőleg 30 roma származású lakos telepedett le itt. 2010-ben országos elsőséget szervezett a közvilágítás napenergiával történő biztosítása terén.
Szűz Mária mennybevételének szentelt római katolikus temploma 1782-ben épült, 1927-ben szecessziós stílusban átépítették. A községi hivatal előtt álló kopjafa az 1848–49-es forradalom és szabadságharc emlékét őrzi. A két világháború helybéli halottainak emléktáblája a templomban található.
