Diósförgepatony

A község a Kisalföldön, a Felső-Csallóközben található, a Patonyszél két települését, a mára teljesen egybeépült Diósförgepatonyt és Bögölypatonyt foglalja magában. Dunaszerdahelytől 8 km-re nyugatra, Somorjától 19 km-re keletre, a Komárom-Pozsony vasútvonal mellett (vasútállomás) található. A községen keresztülhalad a Dunaszerdahelyt Pozsonnyal összekötő 572-es út, melyről a központ 2 km-es elágazáson érhető el. A 63-as főút (3 km) Dunakisfaludon keresztül közelíthető meg, mellékutak kötik össze Nagyabonnyal (3,5 km) és Szentmihályfával (2 km), A község területe hosszan elnyúlik északkeleti irányban, egészen a Kis-Dunáig, nyugatról Szentmihályfa, délnyugatról Gelle, délről Dunakisfalud, délkeletről Királyfiakarcsa, északról Lögérpatony és Hidaskürt (Sorjákos) községekkel határos. Területébe ékelődik Dunakisfalud exklávéja (Sárrét). Északi határát a Kis-Duna alkotja.

A Nagyszombati kerülethez és a Dunaszerdahelyi járáshoz tartozó község. 1940-ben alakult Diósförgepatony és Bögölypatony községek egyesítésével a magyar közigazgatásban Förgepatony néven. Elődközségei 1920-ig kisközségként Pozsony vármegye Dunaszerdahelyi járásához tartoztak. A csehszlovák közigazgatásban végig a (változó területű) Dunaszerdahelyi járáshoz tartozott. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Komárom vármegye, Dunaszerdahelyi járás). 1966-1990 között Dunakisfalud is Diósförgepatonyhoz tartozott. A község két kataszteri területre és településrészre oszlik: Diósförgepatony (14,13 km²) és Bögölypatony (6,94 km²). 1921-hez képest területe 12,7 %-al csökkent, amikor 1960-ban a Kis-Dunától északra eső határrészét Hidaskürt község sorjákosi kataszteréhez csatolták.

Elődtelepüléseinek 1921-ben 1113 lakosa volt, az egyesített Förgepatony községnek 1941-ben már 1431 lakost, húsz év alatt 28,6 %-al növekedett népessége. A következő ötven évben a növekedés lelassult (13 % 1991-ig). A 2001-2011 között időszakban a község népessége stagnált, a szlovák nemzetiségűek aránya ellenben megduplázódott és elérte a 14,2 %-ot. A lakosság több mint négyötöde magyar nemzetiségű. 1944-ig zsidó közösség (1938-ban 42 fő) is élt a községben. A lakosság többsége (70,9 %) római katolikus vallású, a reformátusok aránya 13,3 %.

1397-ben „Gyospothon” néven említik először. 1524-ben II. Lajos oklevelében a Gellei székhez tartozó falvak közt szerepel. 1535-ben 10 lakott és 2 lakatlan porta, valamint 4 zsellértelek volt a községben. Az 1574-es urbáriumban 16 jobbágy, 4 zsellér és 2 nemesi portát említenek. 1599-ben a falu földjeinek nagyobb része a Pálffy család tulajdona lett. 1646-ban 22 lakott és 11 üres porta állt a településen. Az időközben reformátussá lett faluban 1672-ben még működhet lelkész, de 1674-től ezt ismét megtiltják. 1711-ben a kuruc harcokban elpusztult környező települések Hegypatony, Homokospatony és Felszerpatony lakói is ide költöznek. 1712-ben 15 lakott portája és 4 zsellértelke volt. 1742-ben Bél Mátyás Diós-Patonyként említi a falut. 1758-ban 24 jobbágyi és kisnemesi telek volt itt. 1828-ban 56 házában 401 lakos élt. Diós- és Förgepatony falvakat 1850 körül egyesítették. 1866-ban nyílt meg a református iskola, 1870-ben felépült a református templom is. 1895-ben elérte a falut a Pozsony–Komárom-vasútvonal. Diósförgepatony és Bögölypatony határában korábban számos puszta és major volt, de mára valamennyi elpusztult (Ciglédi puszta, Sárréti puszta, Bárányos major, Ciglédi puszta, Vilmos major, Mihálfai major). Diósförgepatony és Bögölypatony 1940-ben egyesült Förgepatony néven.

A községben magyar nyelvű alapiskola (Móricz Zsigmond Magyar Tannyelvű Alapiskola) és óvoda működik. Modernista szemléletű, ún. skandináv típusú református temploma a korábbi neoklasszicista templom helyén 1969–77 között épült, katolikus templomát (Rózsafüzér Királynője) 1998-ban szentelték fel. A község határában 2009-ben adták át az egykori Vilmosmajor helyén a Slovakiaring autó- és motorversenypályát. Határában, Diósförgepatony-réten napkollektoros erőmű működik.