Dalmad
Dalmad az Ipolymenti-hátság északi részén, a Búr-patak mellékágának, a Dalmadi-pataknak (Domanický potok) a völgyében, 160 méteres tengerszint feletti magasságban, a Litási-hegy (246 m) déli oldalán fekszik, Lévától 19 km-re keletre, Ipolyságtól 23 km-re északnyugatra, Báttól 14 km-re délre. Határa 144-250 méteres magasságban fekvő dombvidék, legalacsonyabb része a Dalmadi-patak mentén, legmagasabb pontja pedig a Somlyó határrészben, Hontmarót határánál található. Területének több mint fele szántó (2010-ben 726 hektár), az erdők egyhatodát (237 ha), a szőlők 6 %-át (82 ha) foglalják el. Külterületi lakott helye (a Hrondín határrészben, Hontnádas közelében található két házat leszámítva) nincs, a 20. század során az egykori Litás-, Herceg- és Sántapuszta, valamint Szegrétmajor elpusztultak. Délről és délnyugatról Szántó, nyugatról Bori, északnyugatról Borfő, északról Hontnádas, keletről Hontmarót, délkeletről pedig rövid szakaszon Egeg községekkel határos. Déli, délkeleti és nyugati határa 1939-45 között államhatárt alkotott Szlovákia és Magyarország között. Keleti határa ma is járáshatárt képez a Lévai és a Korponai járás között. Az 1595-ös út Szántóval (3 km) és Zsemberrel (10 km), az erről Litáspusztánál (3 km) elágazó 1596-os út pedig Hontnádassal (6 km) köti össze.
A Nyitrai kerülethez és a Lévai járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Hont vármegye Báti járásához tartozott. Csehszlovákiához csatolása után végig a (változó területű) Lévai járáshoz tartozott. 1939-45 között a Szlovák Államhoz csatolták (Garammenti megye, Korponai járás). 1950 után határának 4,8 %-át (legészakibb határrészét Hercegpusztánál) Hontnádashoz csatolták, területe ezzel 14,28 km²-ről 13,62 km²-re csökkent.
Dalmad a szlovák-magyar nyelvhatáron fekszik. 2011-ben 241 lakosa volt, melynek 95,4 %-a volt szlovák és 2,5 %-a (6 fő) magyar nemzetiségű (a magyar anyanyelvűek száma 11 fő volt). 1880-ban lakosságának egyhatoda (15,5 %), 1910-ben 27 %-a, 1921-ben már csak 9,2 %-a vallotta magyarnak magát. 1940-1991 között népességének csaknem felét elvesztette (541 főről 298-ra csökkent), majd 1991-2011 között további 19,1 %-os lakosságszám-csökkenés figyelhető meg. Ez a folyamat 2011 után megállt (2016-ra 252 főre nőtt a lakosság száma). Dalmad népsűrűsége (17,7 fő/km²) alacsony, a járási átlag kevesebb mint egynegyede. 2011-ben a népesség 84,6 %-a volt római katolikus, 6,6 %-a pedig evangélikus vallású. A 20. század elején kisebb zsidó közösség (1921-ben 21 fő – 4,7 %) is élt a községben.
Első írásos említése 1138-ból származik Villa Dalmadi alakban. 1245-ben Dolmod, 1276-ban már Dalmad néven szerepelt. Birtokosa kezdetben a Hont-Pázmány nemzetség volt, majd 1245-ben a sági konvent tulajdonába került. 1332-ben már egyházközség volt. 1570-ben 8 háztartás volt a faluban. 1664-ben 25 háztartást és 31 adózót írtak össze. A 18. században a Balassa és Sembery családok voltak legnagyobb birtokosai. 1715-ben egy nemesi kúriát és 13 háztartást, 1720-ban 18 háztartást említenek itt. 1828-ban 54 háza és 360 lakosa volt. Híres volt szőlőtermesztéséről és lótenyésztéséről. A 18. században még magyar lakosságú faluban a század második felére a szlovákok kerültek többségbe. 1920-ig Hont vármegye Báti járásához tartozott. Utolsó nemesi birtokosa Kazy Margit volt, akinek kastélyát 1942-ben hordták szét. 1939. márciusától 1945-ig a fasiszta szlovák bábállamhoz csatolták, ebben az időben határközség volt, a szomszédos Hévmagyarád, Bori és Egeg már Magyarországhoz tartozott.
Az elöregedő népességű aprófaluban sem alapiskola, sem óvoda nem található. Szent Pálnak szentelt római katolikus temploma 1779-ben épült késő barokk stílusban. A Szent Kereszt-kápolna 19. század eleji, klasszicista alkotás. Szakrális kisemlékei közül kiemelkedik az 1804-ben emelt temetői nagykereszt, valamint Nepomuki Szent János szobra (1889).
