Csúz

A község a Kisalföld és a Garammenti-hátság dombvidékének határán, a Párizs-patak völgyében fekszik, Komáromtól 37 km-re északkeletre, Érsekújvártól 23 km-re keletre, a Jászfalut Kürttel összekötő országút mentén, Jászfalutól 4 km-re délre, Kürttől 7 km-re északra. Köigazgatásilag északról Jászfalu, északnyugatról Komáromszemere, nyugatról Udvard, délnyugatról Perbete, délről Fűr, délkeletről Szőgyén, keletről pedig Nagyölved községek határolják. Nyugati határának egy részét az 589-es főút, keleti határát a Garammenti-hátság 239 m-ig magasodó gerince alkotja (ez egyben a történelmi Komárom és Esztergom vármegyék határa is). Északon a Dubniki-domb (Dubníky, 219 m) választja el Jászfalutól, délről a Margit-hegy (185 m) övezi.

A Nyitrai kerülethez és az Érsekújvári járáshoz tartozó község. 1920-ig nagyközségként Komárom vármegye Udvardi járásához tartozott. Csehszlovákiához csatolása után az Ógyallai járáshoz tartozott, majd 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz. Ekkor csatolták az újonnan létrehozott Nyitra-Pozsony k.e.e. vármegyéhez és egyben az Érsekújvári járáshoz. 1945-ben visszakerült Csehszlovákiához és az Ógyallai járáshoz, majd az 1949-es közigazgatási reform újra az Érsekújvári járáshoz csatolta. Területe (41,01 km²) az elmúlt száz év során nem változott. A község három, egymással össze nem függő kataszteri területből áll: Csúz (Dubník) – 33,60 km², Szentmiklóspuszta-észak (Mikulášov Dvor) – 1,94 km², Szentmiklóspuszta-dél (Veľká Tabuľa) – 5,47 km². Szentmiklóspuszta településrészt az Érsekújvár-Párkány vasútvonal osztja két részre, és mivel maga a vasúti pálya és a vasútállomás Perbete községhez tartozik, a településrész két kataszteri területre szakadt.

Csúz a szlovák-magyar nyelvhatáron fekszik, a tőle északra fekvő, 1921-ben még vegyes lakosságú falvak (Jászfalu, Kolta, Komáromszemere) a 20. század során szlovákká váltak. 1910-ben 1912, 1921-ben 2053, 1939-ben pedig 2596, csaknem kizárólag magyar nemzetiségű és túlnyomórészt római katolikus vallású lakosa volt. Magyar lakossága mellé a második világháború után északnyugat-szlovákiai és külföldi repatriáns szlovákok települtek. 1939-1991 között népessége 28,5 %-al, 1857 főre csökkent, majd 1991-2011 között további 8,7 %-os csökkenés figyelhető meg, ezzel párhuzamosan a szlovákok aránya az asszimiláció révén 28,2 %-ról 34,9 %-ra nőtt. A roma etnikumhoz tartozók aránya 9,5 % (a roma nemzetiségűeké 4,1 %). Ma már a lakosság túlnyomórészt római katolikus vallású (76,5 %), a reformátusok aránya (1840-ben még 28 %, 1939-en 7,8 %) 4,3 %-ra esett. A 19. században és a 20. század elején népes zsidó lakossága volt a községnek (1840-ben 340 fő, az összlakosság 27,2 %-a, 1939-ben 108 fő, 4,2%), mely a holokauszt során teljesen elpusztult. 2011-ben a lakosság 82,2 %-a (1394 fő) élt Csúzon (ebből 1300-an a községközpontban és 94-en Káptalanpusztán), 17,8 %-a (301 fő) pedig Szentmiklóspusztán.

A mai települést 1236-ban említik először Chus néven. A Szemere nemzetségbeliek ősi birtokai közé tartozott. 1247-ben a király a Csúzyaknak adományozta. Szent Erzsébet tiszteletére szentelt templomáról 1317-ben tesznek említést, 1397-ben a község új gótikus templomot épített. 1416-ban Csúz Mihály birtoka. 1434-ben Csúz közelében Jan Jiskra és a huszita sereg ádáz harcot vívott a király katonáival, s utána nemsokára kitört a kolera. 1540-ben Csúzy János és Menyhért, valamint hozzátartozóik kapnak a falura adományt, de a birtokosok között már a Dévyeket, Szentpéteryeket és a Szentmihályiakat is említik. 1631-ben a lakosság nagy része áldozatul esett a pestisjárványnak. A törökök 1551-ben, 1576-ban és 1669-ben is pusztították a falut; 1663 nyarán I. Apafi Mihály harcba keveredett a törökkel Érsekújvárért, és seregével Csúzon is átvonult. A török harcok elmúltával, 1699-ben lakatlan helységként említik Csúzt. 1718-ban az elnéptelenedett faluba a Vág-mentéről, Liptóból és más vidékekről szlovákokat telepítettek. A 18-19. században a Csúzyak továbbra is a legnagyobb birtokosok voltak, de számos kisebb birtokosa is volt a falunak. 1767-ben jobbágylázadás színhelye volt a falu. A Csúzy-család kastélyáról a 18. század elején Bél Mátyás tesz először említést. A Csúzyak terjedelmes parkját (melyben sok szép szobor is volt) a 19. század második felében akkori tulajdonosa, Markstein bérlő pusztította el – kivágatta és tűzifaként eladta az erdei és díszfákat, a park területét pedig felparcelláztatta, jelentős haszonra téve szert. 1876-ban kolerajárvány, 1914-ben pedig feketehimlő pusztított a faluban. A trianoni békeszerződésig Komárom vármegye Udvardi járásához tartozott. 1919-ben a csúziak szembeszálltak a bevonuló cseh megszállókkal, akik ezért túszokat szedtek a férfilakosság közül és csak Kálmán Ferenc közbenjárásának (aki vállalta 44 ezer korona óvadék letételét) volt köszönhető, hogy nem végezték ki őket. 1938-1945 között újra Magyarország része, ekkor Nyitra és Pozsony k.e.e. vármegye közigazgatásában. A második világháború utáni kitelepítések és a csehszlovák-magyar lakosságcsere következtében a korábban túlnyomóan magyar nemzetiségű falu vegyes lakosságúvá alakult át (1921-ben a lakosság 92,4%-a, 2001-ben már csak 64,4%-a volt magyar nemzetiségű). 1948-ban hivatalos szlovák nevét Dubníkra változtatták, a nevet valószínűleg a Dubniki-domb alapján állapították meg. A község lakossága 1961-ben 2528 fő volt, azóta az elvándorlás következtében folyamatosan csökken a népesség száma. Az 1970-80-as években jól működő termelőszövetkezete mintegy négyszáz dolgozónak adott munkát – gabonát, kukoricát, dohányt, dinnyét termesztettek, a szarvasmarha- és sertésállományon kívül csirkefarm is működött itt. 1978-ig fürdő is működött a községben. A rendszerváltás után a csúzi mezőgazdaság válságba került, ma a község földjeinek egy részén egy rozsnyói székhelyű cég gazdálkodik. 1976-ban magyar alapiskoláját megszüntették, a csúzi magyar iskolások azóta Udvardra kényszerülnek ingázni.

Mezőgazdasági jellegű település. Bár a község magyar többségű, kizárólag szlovák alapiskola és óvoda működik itt. Szent Erzsébetnek szentelt római katolikus temploma 1750-54-ben épült rokokó stílusban, református temploma 1793-ben épült. A 18. században klasszicista stílusban épült Csúzy-kastélyt 1998-ban helyreállították, ma előadások, kiállítások, konferenciák színhelye. Néhány régi kúria fennmaradt a községben (Paál-kúria, Szombathelyi-kastély, Ölveczky-kúria).