Csomatelke
A község a vulkanikus eredetű Ajnácskői-hegység középső részén, a Csomai-patak völgyében, a Fülek-Bánréve vasútvonal (megállóhely) és az 571-es út mentén, Fülektől 7 km-re keletre, Feledtől 21 km-re nyugatra fekszik. Határának csaknem felét erdő borítja. Északról Gömörsíd, nyugatról Béna, délnyugatról Ragyolc, keletről Sőreg, északkeletről pedig (rövid szakaszon) Balogfala községekkel határos. Délnyugati határa egyben Gömör-Kishont és Nógrád megyék történelmi határát alkotja.
A Besztercebányai kerülethez és a Losonci járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Gömör-Kishont vármegye Feledi járásához tartozott, Csehszlovákiához csatolása után pedig 1951-ig a Feledi járáshoz, 1951-1960 között a Füleki járáshoz, majd 1960-tól a Losonci járáshoz. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Gömör-Kishont vármegye, Feledi járás). Területe (12,61 km²) az elmúlt száz év során csak kismértékben változott (1910-38: 12,68 km²).
1910-ben 706, 1921-ben 571, 1938-ban pedig 659, túlnyomórészt magyar nemzetiségű lakosa volt. 1945 után magyar lakosságának egy részét kitelepítették és magyarországi szlovákokat telepítettek a községbe. Magyar többségét (1991-ben 71,5 %, 2011-ben 59,8 %) napjainkig megőrizte (a magyar anyanyelvűek aránya 82 %), a lakosság csaknem fele a roma etnikumhoz tartozik (48,1 %), a roma nemzetiségűek aránya 25,3 %. a szlovákoké 12,8 %. A túlnyomó többség (82 %) római katolikus vallású.
A település a 11. században keletkezett, 1240-ben „Chama” alakban említik először. Valószínűleg nevét egy Csoma/Chama nevű bolondóci várjobbágyról kapta, aki a települést szolgálataiért kapta jutalmul. Első írásos emléke 1240. április 6-áról származik, melyben IV. Béla magyar király elkobozza Bánk bántól Csomát, és Geche ispánnak adományozza. 1439-ben „Chamafalawa” alakban szerepel a forrásokban. Az ajnácskői uradalom részét képezte, a középkor során Szécsényi Tamás erdélyi vajda, a királynő illetve a Palóczi család birtoka volt. A későbbiekben birtokosai között megtaláljuk a Feledy és Lórántffy családokat, valamint Feledy Eusztákot is. Lakói sokat szenvedtek a török támadásoktól, 1683-ban felgyújtották a Bécs alatt legyőzött törökök. Az 1773-as Urbárium idején 361 lakója volt a településnek. A 18. században a Vécsey és Vay családok birtoka volt. 1828-ban 39 házában 433 lakosa élt, akik mezőgazdasággal foglalkoztak. A 19. században a Károlyi család birtokolta a falut, és kastélyt is épített a faluban, mely később Szeyferrt Antal tulajdonába került, aki gazdaságot létesített a faluban. 1870-ben épült meg a vasút a falun keresztül. Később kőbányát létesítettek a közeli Béna-hegyen. 1920-ig Gömör-Kishont vármegye Feledi járásához tartozott, 1938-45 között visszacsatolták Magyarországhoz. 1948-ban a Čamovce hivatalos nevet kapta. 1957-ben alakult mezőgazdasági szövetkezete, mely elsősorban gyümölcstermesztésre szakosodott.
A községben 1-4. osztályos magyar és szlovák tanítási nyelvű alapiskola és magyar nevelési nyelvű óvoda található. A Szent Őrangyaloknak szentelt római katolikus temploma 1846-ban épült klasszicista stílusban, a Károlyi–Szeyffert-kastély pedig a 19. század első felében. Az egykori bazaltbánya geológiai bemutatóhely.
