Csiliznyárad
A Község a Kisalföldön, a Csallóköz déli részén, a bősi vízierőmű alvízcsatornája közelében fekszik, Dunaszerdahelytől 20 km-re délre, Bőstől 7 km-re délkeletre, Medvétől 6,5 km-re északnyugatra. Egyike a Csilizköz 7 községének, csaknem egybeépült a szomszédos Szappal. Áthalad rajta az 572-es út, mely Bős és Medve felé teremt összeköttetést, mellékút köti össze Balonnyal (5,5 km) és Csilizpatassal (6 km). Északnyugatról Bős, északkeletről Balony, délkeletről Medve, délről és délnyugatról pedig Szap községekkel határos.
A Nagyszombati kerülethez és a Dunaszerdahelyi járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Győr vármegye Tószigetcsilizközi járásához tartozott. Csehszlovákiához csatolása után rövid ideig Komárom megyéhez (Komáromi járás) tartozott, majd 1923-1949 között a Dunaszerdahelyi, 1949-1960 között a Nagymegyeri, 1960 után pedig újra a Dunaszerdahelyi járáshoz csatolták. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Komárom vármegye, Dunaszerdahelyi járás). Területe nem változott az elmúlt száz évben (10,45 km²).
A község népessége 1970-1991 között 28,6 %-al csökkent, majd a rendszerváltás után lassú növekedés indult meg (10,3 % 1991-2011 között). Az 1991-ben még csaknem kizárólag magyarok lakta településen a szlovákok aránya 5,8 %-ra nőtt 2011-re. A lakosság négyötöde (81,3 %) római katolikus vallású, a reformátusok aránya 8,8 %.
Csilizköz az Árpád-kor előtt lakatlan lehetett. Az első települések egyikének neve - Árpádsoka - feltételezhetővé teszi, hogy a mai Bős határának Nyárad felé eső részén állt. Tunyog Csiliznyárad területén és a vele szomszédos bősi határszélen terült el, pozsonyi várföld és királyi birtok volt. 1244-ben IV. Béla király a Csák nembeli Máté tárnokmesternek, pozsonyi ispánnak adta cserébe. Nyárad neve először az 1468-as oklevélben tűnt fel. Hogy mi történt Tunyoggal, nem tudni. Arra sem található adat, hogy mikor és milyen néven keletkezett Nyárad, csak az a biztos, hogy Csilizköz hét községe közül (Balony, Kulcsod, Medve, Radvány, Patas, Szap, Nyárad) ez a legfiatalabb. Első írásos említése a 15. századból származik, amikor a Dóczy család birtokolta, de ennél bizonyosan valamivel korábbi alapítású. A 16. században Kamarjay Tamás és Lipcsey Gáspár a birtokosai, 1609-ben viszont már a Lipcsey, Istvánffy, Dersffy, Perneszy és Czobor családokat találjuk itt birtokosként. 1646-ból származik az az érdekes történet, hogy Győr vármegye utasította a községet a bíróválasztásra, ugyanis addig 50 éven át nem volt bírája a falunak. Később az Illésházyak tulajdonába került a falu, majd nőágon a Batthyányiakra szállt, és a csehszlovák időkig az övék is maradt. 1850-ben az árvíz romba döntötte a földművelésből és lótenyésztésből élő falu nagy részét. A trianoni békeszerződés Csehszlovákiához csatolta 1920-ban, az I. bécsi döntés 1938. november 2-án visszaadta Magyarországnak, 1945-től ismét Csehszlovákia fennhatósága alá került. 1967-től téglagyár működött itt. Csiliznyárad 1993-tól Szlovákia része.
A községben magyar alapiskola, óvoda és könyvtár működik. Szűz Máriának szentelt római katolikus temploma 1929-1939 között épült. Csiliznyárad híres a környéken arról, hogy sok gólya fészkel itt nyaranta.