Csicsó

Az Alsó-Csallóközben, a történelmi Komárom vármegye nyugati határán, Nagymegyertől 11 km-re délre, Komáromtól 28 km-re nyugatra fekszik a Duna bal partjának közelében. Közigazgatásilag keletről Komáromfüss és Tany, északról Gellér, nyugatról Nagymegyer és Kulcsod, délről Vének és Kisbajcs községek határolják. Mellékutak kötik össze Füssel (3,5 km), Kulcsoddal (6 km) és Nagymegyerrel (12 km). Határában halad el a Duna töltésén a Duna-menti nemzetközi kerékpárút.

Község Szlovákiában a Nyitrai kerület Komáromi járásában. Három településrészből áll: Csicsó (Číčov), Kécs (Kéč) és Keresztmajor (Krížový Dvor). 1920-ig Komárom vármegye Csallóközi járásához tartozott. Csehszlovákiához kerülve 1920-1949 között a Komáromi járáshoz, 1949-1960 között a Nagymegyeri járáshoz, majd azóta újra a Komáromi járáshoz tartozott. 1938-45 között visszacsatolták Magyarországhoz. Közigazgatási területe (29,50 km²) nem változott 1921 óta.

Túlnyomórészt magyarok lakta település, bár a magyar lakosság aránya lassan csökken (1921-ben még 96 %, 2001-ben 86 %), a szlovákoké lassan emelkedik. Vallási megoszlás tekintetében vegyes, a római katolikusok aránya a 20. században felülmúlta a reformátusokét.

Ősi település, már 1172-ben szerepel, amikor II. Géza király jobbágya, Konrád, a pannonhalmi apátságnak adományozza. A hagyományozó irat a község nevét Sysou-nak említi. Ugyancsak előfordul III. Honorius pápa 1225-iki jegyzékében s ezúttal villa de Chichou alakban. Mint a komáromi vár tartozéka bír említéssel 1268-ban s ilyenül szerepel 1387-ben és 1422-ben is, az első alkalommal Alsou Chychov, a másodikban Chycho et alia Chycho alakban. Később, 1460-ban is két Csicsó fordul elő, Alsócsicsó és Felsőcsicsó néven. Ez megismétlődik 1562-ben is, de ezúttal már Nagy- és Kis jelzőkkel. 1547-ben ideiglenesen Ugrinovics Vidnek adományozza I. Ferdinánd. Később báró Iller János győri várkapitány birtokába kerül s ő adta zálogba gróf Zichy Péternek 1715-ben. A birtokosok között szerepel utóbb a Zichyeken kívül még a Nagyés Pálffy-család is. A 19. század derekán került aztán gróf Waldstein János kezére. Gróf Waldstein özvegye, gróf Kálnoky Adél, a későbbi Sabran hercegné, apácakolostort építtetett a községben. Két temploma közül a római katholikust a Zichyek emelték 1660-ban, a református templom 1788-ban épült. 1861-ben és 1863-ban tűzvész pusztítja el a falu házait. Lakói főként halászattal foglalkoztak. 1899-ben árvíz pusztított. 1965-ben a Duna árvize pusztította (a megáradt folyó itt szakította át a töltést). A faluban alig maradt épen ház, 158 ház összedőlt, 105 pedig megrongálódott. Az újjáépítés során elveszítette eredeti arculatát, csak néhány hagyományos stílusú épület maradt fenn. A rendszerváltás után a Kálnoky-család visszakapta a kastélyt és 400 hektár földterületet. Az ezredforduló utáni években sok pozsonyi betelepülő vásárolt házat Csicsón.

A rendszerváltás után a 120 lakost foglalkoztató szövetkezet megszűntével visszaesett a mezőgazdaság jelentősége. A 2000-es évek elején még 30% feletti munkanélküliséget az ingázás csökkentette 12,2%-ra (2007), a legtöbben Győr üzemeibe járnak dolgozni. A község határában kiterjedt gyümölcsösök találhatóak (főleg almáskertek), szőlőtermesztés és bortermelés is folyik. A falutól keletre nagy kavicsbánya üzemel. Napjainkban növekszik az idegenforgalom jelentősége, elsősorban a Duna menti érintetlen ártéri erdőségek, valamint a nemzetközi Dunamenti kerékpárút és a hagyományőrző rendezvények vonzzák a látogatókat. A faluban aktív Csemadok-szervezet működik. 2004 óta minden nyáron hagyományőrző napokat tartanak az aratási munkák és a régi mesterségek bemutatásával. A falu határában található a Duna holtága, a Csicsói-holtág (szlovákul Číčovské rameno), melynek helyi elnevezése Lioni-tó. A holtág védett természeti terület gazdag állat és növényvilággal, 72 hektáros terület a legszigorúbb védelem alatt áll. A Lioni-tó körül 1989-ben 6 km-es tanösvényt alakítottak ki. A holtág a Csallóköz legérintetlenebb része, a 3 m közepes mélységű, tündérrózsával és sárga tavirózsával borított Lioni-tó eredetileg a Duna meandere volt, melyet 1840-ben, a gőzhajózás megindulásakor vágtak el a folyótól. A sűrű ártéri erdő (főként fűz- és nyárfákból áll) számos védett madárfajnak nyújt otthont (gém, parti fecske, vadkacsa). A holtág az ívóhelye az őshonos dunai badpontynak, de megtalálható itt a szigorúan védett lápi póc is. A parti növényzet nádból, kákából és sásból áll.