Csetnek

Csetnek a Csetneki-patak (Štitnícky potok) völgyében, a 700 m fölé magasodó Pelsőci-fennsík északnyugati lábánál, 284 méteres tengerszint feletti magasságban fekszik, Rozsnyótól 14 km-re nyugatra, Pelsőctől 14 km-re északra, Jolsvától 16 km-re keletre. A településtől északkeletre emelkedő hegyek a Rőcei-hegység (a Gömör-Szepesi érchegység) keleti részét alkotó Roveň (690 m), Glac (591 m), Ivanka (704 m) és a Sivá skala (739 m). Csetnektől nyugatra a Jolsvai-karszthoz tartozó Térhegy (Trojštít, 673 m), az Ortás (503 m), a Keringő (Klen, 600 m) és a községterület legmagasabb pontja, a Martonháza határán magasodó Hrádok (812 m) emelkednek. Szintén a Jolsvai-karszt része a Csetnektől délnyugatra található Markuškov vrch (462 m) és Háj (442 m). Csetnek katasztere két, egymással össze nem függő területből áll, hozzá tartozik a Páskaháza és Gömörliget közé ékelődő, csaknem teljesen erdővel borított Somkút, egy 16. században elpusztult falu területe is. 2010-ben területének 62,2 %-át (2149 ha) erdő, 18,3 %-át (633 ha) pedig rét és legelő foglalta el, a Csetnek-völgyben összpontosuló szántóföldek a községhatár alig 12,8 százalékát (442 ha) tették ki. Csetneket az 587-es út köti össze dél felé Pelsőccel, észak felé pedig Restéren (4 km) keresztül Alsósajóval (13 km). Az 526-os út Jolsvával és Rozsnyóval teremt összeköttetést. A Csetnek völgyében haladó Pelsőc-Csetnek-Nagyszlabos vasútvonalon 2003-ban megszűnt a személyforgalom. Csetnek délről Kuntapolca, délnyugatról Hámosfalva és Gacsalk, északról Martonháza és Restér, keletről pedig Kisgencs és Pelsőc községekkel határos, katasztere legnyugatibb pontján érintkezik Jolsváéval, északkeleten pedig Alsósajóéval. A somkúti határrészt délről Pelsőc és Özörény, nyugatról Gömörliget, északról Hámosfalva és Kuntapolca, keletről pedig Páskaháza határolja.

A Kassai kerülethez és a Rozsnyói járáshoz tartozó község. 1920-ig nagyközségként Gömör-Kishont vármegye Rozsnyói járásához tartozott, majd a csehszlovák közigazgatásban végig a (változó területű) Rozsnyói járáshoz. 1939-1945 között a Szlovák Államhoz tartozott (Garammenti megye, Dobsinai járás). Területe ma is megegyezik az 1910-essel (34,54 km²).

Csetnek a szlovák-magyar nyelvhatáron fekvő, a 20. század első feléig jelentős magyar kisebbséggel rendelkező, mára túlnyomórészt szlovák lakosságú község. 2011-ben 1544 lakosának 81,5 %-a volt szlovák, 2,5 %-a roma és 1,3 %-a (20 fő) magyar nemzetiségű, 13 százaléka pedig nem nyilatkozott nemzetiségéről. Csetnek népességének több mint egynegyede (2013-ben 26,4 %) a roma etnikumhoz tartozott. Eredetileg részben német lakossága a 17. századra túlnyomórészt szlovákká vált, a 19. század végétől gyorsan nőtt a magyar anyanyelvűek aránya (1880-ban 28,0 %, 1910-ben 40,6 %, 1921-ben 44,5 %). Számottevő volt a községben a népszámlálások során nem kimutatható cigány lakosság aránya már a 18. század második felétől kezdve (egy 1910-es népszámlálási feljegyzés egyenesen cigány többségűnek írja le Csetneket). 1920 után a magukat magyarnak vallók száma minimálisra csökkent, a németek jelenléte teljesen megszűnt (1880-ban még 66-an – 4,4 % - vallották magukat német anyanyelvűnek). 1970-1991 között a község népessége csaknem egytizedével csökkent (1641 főről 1490 főre), 1991-2011 között csekély gyarapodás figyelhető meg, 2011-2017 között a lakosságszám kis mértékben csökkent (1544 főről 1520 főre). A legnépesebb felekezet a községben az evangélikusoké, de arányuk az 1921-es 52,2 százalékról 2011-re 39,4 %-ra csökkent (a római katolikusoké 40,0 %-ról 11,8 %-ra). Viszonylag magas a felekezeten kívüliek aránya (29,1 %). Az 1921-ben még a lakosság 5,4 %-át (73 fő) kitevő izraelita vallású közösség tagjait (1942-ben 43 fő) a holokauszt során meggyilkolták. Csetnek népsűrűsége (2011-ben 44,7 fő/km²) kevéssel elmarad a járási átlagtól.

Csetnek neve szláv személynévi eredetű, etimológiailag összetartozik Csatár és Csitár szláv eredetijével; pajzsgyártók települését jelöli. Első írásos említését 1243-ban, Chitnek alakban találjuk. Ebben az évben kapta az Ákos nemzetség (a Bebekek őse) a Pelsőctől északra Gömör vármegye északi határáig terjedő hatalmas területet adományként. Csetnek volt ekkor a legészakabbi lakott hely ezen a területen. A település a 12. században alakulhatott ki, ekkor már vasércbányászat folyt a környékén, a patakvölgy első lakói királyi fegyvernökök voltak, róluk kapta a nevét először a patak, majd a település is. Lehetséges, hogy a fegyverhordozók telepe a határ védelmét ellátó 11. századi őrség egyenes folytatása volt. Csetnek a középkorban mint vámhely és vásáros hely, elsősorban vasbányáiról és hámorairól volt nevezetes, a bányászat mellett fejlett volt kézművessége is (kardkészítés, szűcs- és vargaipar). 1258-ban Chytnuk, 1291-ben Csethnik, 1294-ben Sytnik, 1330-ban Olchytnuk, 1331-ben pedig Schithenik néven említik az oklevelek. 1320-ban vásártartási jogot, 1328-ban pedig Pelsőccel együtt korponai városi jogot nyert. 1344-ben már vízienergiát használtak a bányászatban, elsőként a mai Szlovákia területén. Csetnek az Ákos-nemzetség csetneki ágának székhelye volt, befolyásos lakói sokat tettek fejlődéséért. 1378-ban pallosjogot nyert, 1417-ben Zsigmond király évi három országos vásár tartásának jogával adományozta meg, ekkor már oppidum (mezőváros). 1427-ben 67 adózó portája volt. 1432 után épült lakóvára, mely a Csetnekiek állandó székhelye volt. A kőtornyokkal, bástyákkal ellátott épület uradalmi központ volt, itt élt a birtokkezelő személyzet is (a 17. század második felében vált rommá). A bányászattal és a vasiparral német eredetű családok foglalkoztak (Pietrich, Zontag, Maléter), a középkorban lakosságának nagy része német anyanyelvű volt (a város jegyzőkönyveit a 16. század második feléig németül vezették). A kovácsok céhét 1448-ban alapították. Az 1550-es években a város a töröknek hódolt. 1555-ben pestisjárvány pusztított Csetneken (526 áldozatot szedett), mely 1648-ban megismétlődött. Csetnek kataszteréhez tartozik az egykori Somkút falu határa is, mely a pelsőci Konyárt-hegy északi oldalában keletkezett a 12. században és Pelsőc 1243-ban tartott határjárása említi először Sumkut néven. Kezdetben a Zách nemzetségé, majd Zách Felicián hűtlensége után az Ákos nemzetség birtoka lesz. Birtokosai 1427-ben a Pelsőczi és Csetneki családok voltak, 1553-ban a Csetneki család birtoka volt. Népessége a szlávságból került ki, bár magyar neve kizárólagos a forrásokban (Somkwth, Sunkuth, Somlwcz). Később vlach pásztorok is megtelepedtek itt. A török megjelenésével elnéptelenedett, 1567-ben már lakatlan hely és később sem népesült újra. A 18-19. században a katonai felmérések térképei pusztaként (Szomkút, Somkút) jelölik, de még 1990-ben is állt itt egy erdészház. Területe ma részben Gömörnánás kataszteréhez tartozik. A Csetnektől délkeletre fekvő egykori Tornova falu nevét ma már csak dűlőnevek (Predná Trnava, Trnavské hámriky) őrzik. A nevét a kökénnyel benőtt Tornova-hegyről kapta, a Csetnek-család alapította a 13. század végén. A dézsmajegyzékekben 1564-ben szerepel utoljára, a török veszély elől lakói ezután Csetnekre menekültek. Az oklevelek Tornoua, Tornowa, 1563-ban Tyrnauka, 1564-ben Thornafalwm, 1565-ben Tyrnawka pedig néven említik. 1590-ben Csetneky Istvánnal együtt Csetnek egész lakossága protestáns hitre tért, ekkortól működött latin nyelvű iskolája is. A 17. századtól vált a város szláv többségűvé. A Csetnekiek után Horváth Balázs, majd a Bakos család lett a Csetnek és a vár ura, egész 1666-ig. A 17. század végén a porciófizetés a lakosság egy részét menekülésre kényszerítette, majd 1709-1710-ben népességének nagy része a pestis áldozatául esett. Ekkor 1526-an haltak meg, csupán 26 polgárcsalád maradt életben és 106 ház lakói haltak ki. 1720 után indult újra gyarapodásnak, a beköltözők nagy része már katolikus volt, római katolikus egyházközségét 1723-ban alapították újra. 1726-ban latin iskolája gimnáziummá alakult, melybe más megyékből is érkeztek diákok. 1739-ben pusztított utoljára a pestis Csetneken. Új templomát 1749-ben Gyöngyösi György váradi kanodok és Pletrich György építtette. 1758-ban 2130 lakosából 1380 volt evangélikus és 750 római katolikus vallású. 1759-ben Mária Terézia megfosztotta Csetneket városi szabadalmaitól, melyeket 1781-ben szerzett vissza II. Józseftől. A 18. század második felében a vándorló cigányság uralkodói rendeletre végrehajtott letelepítése Csetneken is végbement, más településekkel ellentétben itt a központban építettek számukra házakat és egy egész utcát 1760 körül. Ettől kezdve Csetnek a megye jelentős cigány lakossággal rendelkező települései közé tartozott. A csetneki cigányok főként, mint szegkovácsok dolgoztak. 1791-ben II. Lipót megerősítette Csetnek kiváltságait, ebben az időben 83 iparos dolgozott a városban, köztük harangöntők is. 1792-ben alakult meg a csetneki Olvasókör (Societas lectoria). Egykor nevezetes dohánytermesztését a 19. századra a gyümölcstermesztés váltotta fel. 1803-ban egy tűzvészben a város nagy része leégett. 1806-ban 12 nagyobb és 6 kisebb hámor működött itt. 1832-ben Csetnek határában új vas- és rézhámort létesítettek, mely a 20. század elejéig működött. 1837-ben 2274 lakosa volt, 1851-ben 2174 lakosának háromnegyede evangélikus vallású volt. 1848-49-ben húszezer ágyúgolyót öntöttek Csetneken a szabadságharc számára. 1866-ban postahivatal és orvosi rendelő, 1870-ben meteorológiai állomás létesült Csetneken. 1871-ben mezővárosi rangját elveszítette, ettől kezdve nagyközségként szerepelt. 1875-ben megszűnt az evangélikus gimnázium, ettől fogva evangélikus és római katolikus népiskola működött a községben. 1878-ban önkéntes tűzoltóság, 1881-ben pedig csendőrállomás létesült itt. 1883-ban a bánya- és hámortulajdonosok megalakították a Concordia részvénytársaságot. 1894. november 13-án megnyitották a Pelsőcöt Nagyszlabossal összekötő Csetnek-völgyi vasutat, melynek egyik állomása Csetnek lett. Polgári iskoláját 1903-ban alapították. Ekkoriban híres volt csipkéjéről is, a csipkeverést a Szontágh-nővérek honosították itt meg. 1880-ban 1488, 1910-ben 1474 lakosa volt, melynek legnagyobb részét a népszámlálás szlovák anyanyelvű cigányként írja le. Határában a 20. század elejéig folyt a vas-, antimon- és mangánérc bányászata. 1920-ban a községet Csehszlovákiához csatolták. 1935-ben vezették be a villamosáramot Csetnekre. 1939. márciusától 1945. januárjáig a fasiszta szlovák bábállam határközsége lett, a szomszédos Kuntapolca 1938. novemberétől Magyarországhoz tartozott. 1942-ben 299 háza és 1365 lakosa volt. 1942-ben zsidó lakosságát megsemmisítő táborba hurcolták. Lakosságának egy része részt vett 1944-ben a Szlovák Nemzeti Felkelésben. Csetnek 1945. január 23-án szabadult fel. Termelőszövetkezete 1949-ben alakult, 1954-ben állami gazdasággá alakult át. Ugyanebben az évben létesítették mezőgazdasági szaktanintézetét. Az 1950-es években rövid időre felújították a vasércbányászatot Csetnek és Martonháza határán, a Horný Hrádokon (1955-ig). 1968-ban átadták az alapiskola új épületét, majd 1975-ben az egészségügyi központot. A községnek 1970-ben még 1641 lakosa volt, ez a szám 1991-re 1490-re csökkent. Az 1980-as években karácsonyfa-díszeket gyártó manufaktúra működött a Martinszky-palota épületében. 1991-ben a község központját védett műemléki zónává nyilvánították. 2003-ban megszüntették a személyforgalmat a Pelsőc-Nagyszlabos vasútvonalon. A község címerét és zászlaját 14. századi pecsétjének motívumai alapján alkották meg és 2007-ben fogadták el.

A község a gazdasági szempontból hátrányos helyzetű Csetnek-völgy központi települése. Teljes szervezettségű szlovák tannyelvű alapiskola, óvoda és mezőgazdasági szaktanintézet működik itt. A 13. században gótikus stílusban épült evangélikus temploma országos jelentőségű műemlék – itt található az ország legrégebbi orgonája (1492), oldalkápolnájában nyugszanak a Bebek és Csetneki családok tagjai, egyedi freskóit olasz reneszánsz művészek készítették. Szent Júdás Tádénak szentelt római katolikus temploma 1749-1753 között épült barokk stílusban, az előtte álló Imaculata-szobrot 1754-ben emelték a korábbi pestisjárványok emlékére. A Bebekek középkori vízivárának nyugati szárnyát a Sárkány család a 19. század második felében kúriává alakíttatta át. Csetnek rendkívül gazdag régi nemesi kúriákban és kastélyokban: a Kerepesy-, majd Sebők-kúria 1783-ban rokokó-klasszicista, a Szontágh-kúria és a Malatinszky-palota pedig a 18. század utolsó harmadában klasszicista stílusban épült, akárcsak a városháza (1780) épülete. A csetneki temetőben nyugszik Gyöngyösi István (1626-1704), a magyar barokk irodalom kiemelkedő költője.