Cséfalva

A Felső-Csallóközben, Egyházgellétől 2 km-re északra található. Egybeépült Csentőfával, mellyel 1940-1960 között egy községet alkotott.

1940-ig önálló kisközség (1920-ig Pozsony vármegye, Dunaszerdahelyi járás), ekkor a szomszédos Csentőfával egyesítették Cséfalva néven. 1960-ban az egyesített községet Gelléhez csatolták, azóta egyike Gelle 8 településrészének és kataszteri területének. Területe 2,10 km² (a községterület 9 %-a) 1921 óta változatlan.

2011-ben 183 lakosa volt (az összlakosság 1/10-e). 1930-ban 160 lakosából 150 magyar volt.

Nevével először egy 1349-ből származó oklevélben találkozunk Cheufalva alakban. További megjelenési formái: 1364-ben nobilis de Chefalua, 1786-ban Cscheffa, 1948-ban Cechová. A Cséfalvay család ősi fészke. E kis létszámú, a forgalmas utaktól félreeső, régebben tavaktól, lápoktól és vizektől védett kisközség történetét, középkori birtokviszonyainak alakulását alig ismerjük, de úgy tűnik: e család birtokolta a XV. századtól kezdődően a XVIII. század elejéig, de a hely földrajzi fekvése és a határában megőrzött dűlőnevek, mint Kálmánháza, Felsővájlak, Barsszeg és Németvíz, arra engednek következtetni, hogy nemcsak ezek az elpusztult települések, illetve falvak, hanem maga Cséfalva vagy Cséfa is jóval régebbi település. Az 1828. évi Nagy Lajos-féle összeírás a faluban 16 házat számlál 120 lakossal. A faluban templomot nem építettek, mivel a falu egyike az egyházgellei anyaegyházhoz tartozó tíz községnek, amelyek a mai napig őrzik az egyházi szervezet ősi formáját. 1940-ben Csentőfával egyesítették, majd 1960-ban az egyesített községet Gelléhez csatolták.

Ld. Gelle