Csata

Čata
község
magyar lakosság 1910
99%
1 764
magyar lakosság 2011
62%
666
Népesség: 985
Terület: 14,77 km²
Tszf. magasság: 132 m
Körzethívószám: +421 (0) 36
Irányítószám: 93563
Természeti tájbeosztás: Kisalföld, Nyitra-Barsi-halomvidék, Garammenti-hátság - Kisalföld, Nyitra-Barsi-halomvidék, Alsó-Garammente 1918 előtti vármegye, járás, rang: Bars vármegye Lévai járás kisközség

A község a Garam bal partján, az Alsó-Garammente kistájon fekszik, Párkánytól 20 km-re északra, Zselíztől 11 km-re délre, a Párkányt Garamszentbenedekkel összekötő 76-os főút és a Párkány-Léva vasútvonal (megállóhely) mentén, melyről itt ágazik el a Csata-Ipolyság vasútvonal. Határa a Garam mindkét oldalára kiterjed, keleten a Szikincéig, délnyugaton a Kétyi-vízig terjed. Délről Bény, nyugatról Érsekkéty, északról Oroszka, északkeletről Kisölved, keletről pedig Zalaba községekkel határos. Keleti határa Bars és Hont, déli határa pedig Bars és Esztergom megyék történelmi határát alkotja.

Közigazgatás

A Nyitrai kerülethez és a Lévai járáshoz tartozó község. 1920-ig Bars vármegye Lévai járásához tartozott, a vármegye legdélebbi községe volt, Esztergom megyével közös határa a 19. század közepéig a Kétyi-víz mentén húzódott, a Harmadik katonai felmérés térképén már északabbra szerepel, a mai községhatár vonalán. Csehszlovákiához csatolása után 1923-1960 között a Zselízi járáshoz tartozott, majd annak megszüntetése után a Lévai járáshoz csatolták. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Bars-Hont k.e.e. vármegye, Lévai járás). 1951-ben területének 17,7 %-át, Józsefházamajort és Csudapusztát Oroszkához csatolták, területe így 17,94 km²-ről 14,77 km²-re csökkent. 1974-1990 között Oroszkához tartozott.

Népesség

A községnek 1910-ben 1776, 1921-ben 1935, 1939-ben pedig 2130, csaknem kizárólag magyar nemzetiségű lakosa volt. 1925-ben határába a felosztott Pálffy-nagybirtokra (1951 óta Oroszkához tartozik) cseh-morva kolonistákat telepítettek. 1945 után lakosságának 14,8 %-át kitelepítették a lakosságcsere során. A község bár megőrizte magyar többségét, de erősen vegyes lakosságúvá vált a lakosságcsere során. 1939-1991 között lakossága csaknem felére csökkent (42,2 %-os csökkenés, 2130 főről 1231-re), majd 1991-2011 között további 12,8 %-os csökkenés figyelhető meg (2011-re 1074-re csökkent a lakosságszám), ezzel párhuzamosan a szlovák nemzetiségűek aránya 23,8 %-ról 31,8 %-ra nőtt. A roma etnikumhoz tartozók aránya 10 % (a roma nemzetiségűeké 3,4 %). A lakosság többsége (74,0 %) római katolikus vallású.

Történelem

A korai időktől lakott Csatát először oklevében a 14. század végén, 1386-ban a máriacsaládi pálos kolostor és a lekéri bencés apátság birtokaként említik, Chatha névalakban. Később, a 15. század elején, 1405-ben az esztergomi káptalan egyik oklevelében fordul elő, Csathaként. A 15. században már pálos kolostort találunk itt. 1709-ben II. Rákóczi Ferenc parancsára a kuruc csapatok itt vertek hidat a Garamon, hogy Károlyi Sándor seregének egyik hadosztálya Érsekújvárnak vonulhasson, ám ezt a hidat rövidesen el is pusztították a császáriak. A trianoni békeszerződésig Bars vármegye Lévai járásához tartozó települést 1928-ban komoly tűzvész pusztította, csakúgy, mint az 1944-45-ben itt hosszan elhúzódó harcok. A háborút követő magyarellenes időszakban, 1947-ben több magyar családot áttelepítettek Magyarországra, s helyükbe szlovákokat hoztak. A korábban is túlnyomórészt magyarok lakta település azonban mindmáig megőrizte magyar többségét.

Mai jelentősége

A községben szlovák és magyar óvoda és magyar tannyelvű alapiskola (Baross Gábor Alapiskola) működik. Keresztelő Szent Jánosnak szentelt római katolikus temploma 1958-ban épült a garami tankcsaták során 1945-ben megsemmisült régi templom helyén.