Csánk

Csánk az Ipolymenti-hátság dombvidékének északi részén fekszik, Léva központjától 11 km-re délkeletre, Szántótól 7 km-re északnyugatra, az 564-es (Lévát Deménden keresztül Párkánnyal öśszekötő) út mentén. Mellékutak kötik össze Kereskénnyel (4 km), Hontkiskérrel (3 km) és Borfővel (5 km). Nyugatról Hontkiskér és Kereskény, északkeletről Borfő, keletről Bori, délről pedig Szántó és Vámosludány határolja. Határának mintegy felét erdő borítja.

1986-ig önálló község, azóta Léva városrésze és 5 kataszteri területének egyike. 1920-ig kisközségként Hont vármegye Báti járásához tartozott, Csehszlovákiához csatolása után végig a (változó területű) Lévai járáshoz. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Bars-Hont k.e.e. vármegye, Lévai járás), ebben az időszakban határközség volt, Hontkiskérrel és Vámosladánnyal közös határa kivételével valamennyi határa államhatárrá vált. Területe 10,56 km² (Léva területének 17,3 %-a) az elmúlt száz év során nem változott.

Csánk a szlovák-magyar nyelvhatáron fekszik. A 15. században még magyarok lakta település a 18. századra szlovákká vált, a 20. század elejére részben visszamagyarosodott (1910-ben a lakosság 64 %-a vallotta magát magyarnak). 1910-ben 461, 1921-ben 441, 1938-ban pedig 428, vegyesen szlovák és magyar nemzetiségű lakosa volt. 1921-ben lakosságának többsége (71,4 %) már szlováknak vallotta magát, a magyarok aránya 28,6 %-ra csökkent. 1941-ben a kétnyelvű és kettős identitású lakosság többsége újra magyarnak vallotta magát. 1945 után a község teljesen szlovákká vált. 1921-ben a lakosság túlnyomó többsége (91,8 %) evangélikus vallású volt. 2011-ben 283 lakosa volt (a város lakosságának 0,8 %-a).

1270-ben Chunk alakban említi először oklevél. A falu neve a Chonk személynévből származik. A hagyomány szerint már a 12. században állt egy kápolna a faluban. Temploma a 14. században épült gótikus stílusban, később többször átépítették. Birtokosai a simonyi, a Lévai Cseh, az Eszterházy, majd a Schoeller családok voltak. 1715-ben 17 háztartás volt a faluban, ebből 11 magyar és 6 szlovák volt. 1785-ben 344 lakos élt a községben. 1850-ben 237 lakosából 186 magyar és 81 szlovák volt. 1910-ben 461, többségben magyar lakosa volt, jelentős szlovák kisebbséggel. A trianoni békeszerződésig Hont vármegye Báti járásához tartozott. 1920-tól Csehszlovákiához tartozott, 1938-45 között visszacsatolták Magyarországhoz. 1986-ban Lévához csatolták.

Evangélikus temploma eredetileg 14. századi gótikus stílusú volt, 1731-ben barokk stílusban építették át, 1882-ben megújították, 1930-ban szecessziós stílusban építették át.