Cakó
A község a Gömöri-medence déli részén, a Balog-patak bal partján, a Balog-völgy déli részén fekszik, Rimaszombattól 20 km-re délkeletre, Rimaszécstől 5 km-re északra. Mellékút köti össze a Rimaszécs-Bátka országúttal (1,5 km), valamint a szomszédos Balogiványival (2 km). Határa enyhén hullámos, csaknem teljes egészében mezőgazdaságilag művelt, 162-238 méteres tengerszint feletti magasságban fekvő terület, erdeje nincs. Északnyugatról Nemesradnót, délnyugatról Kacagópuszta (Orávka), délről Rimaszécs, délkeletről Balogiványi, északkeletről pedig Baraca községekkel határos.
A Besztercebányai kerülethez és a Rimaszombati járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Gömör-Kishont vármegye Feledi járásához (korábban Rimaszécsi járás) tartozott. Csehszlovákiához csatolása után 1949-ig a Feledi járáshoz, 1949-60 között a Tornaljai járáshoz, majd a Rimaszombati járáshoz tartozott. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Gömör-Kishont vármegye, Feledi járás). 1926-ban határának több mint egyharmadát az ekkor alakított Orávka (Kacagópuszta) községhez csatolták (területe 6,50 km²-ről 4,18 km²-re csökkent). 1950 után korábban elcsatolt területéből 11 hektárt visszakapott, így alakult ki mai 4,29 km²-es területe.
1910-ben 397, 1921-ben 367, 1938-ban pedig 364, túlnyomórészt magyar nemzetiségű lakosa volt. A 20. század második felében számottevő népességvesztésen ment keresztül, 1938-1991 között lakosságának 38,5 %-át elveszítette, 1991-2011 között ez a folyamat megfordult és a falu népessége egyharmadával gyarapodott (224 főről 296-ra nőtt). Ez összefüggésben van a lakosság kicserélődésével, mára a lakosság túlnyomó többsége (87,5 %) a roma etnikumhoz tartozik. 2011-ben a lakosság 61,2 %-a vallotta magát magyar, 27,7 %-át pedig roma nemzetiségűnek, a szlovákok aránya elhanyagolható (2 %). A túlnyomó többség (88,1 %) magyar anyanyelvű. A 20. század elején még mintegy fele-fele arányban lakták reformátusok (1921-ben 53,4 %) és római katolikusok (1921-ben 46,3 %), mára a község római katolikus többségűvé vált (64,9 %), a reformátusok aránya 11,1 %-ra csökkent.
1394-ben említik először, de eredete a 13. századig nyúlik vissza. 1395-ben "Chakofalua", 1398-ban "Cheke", 1460-ban "Czakofalwa" néven említik. A 14. században a Széchy család volt a földesura. Lakossága a 16. században református hitre tért. A török kétszer, 1576-ban és 1583-ban is elpusztította a települést, de lakói mindig újjáépítették (1683 után hosszabb ideig elhagyatott, lakói csak a 18. század elejére tértek vissza). A török kiűzése után a Coburg család kiterjedt birtokai közé tartozott, akik az 1740-es pestisjárvány után murányi szlovákokat telepítettek a faluba, akik a 19. századra magyarrá váltak (1796-ban vegyes lakosságú településként szerepel). A 17. században a murányi váruradalomhoz csatolták. 1828-ban 59 házában 494 lakos élt, akik főként mezőgazdasággal foglalkoztak. Első református temploma 1797-ben, római katolikus temploma pedig 1835-ben épült. Híres volt a határában fakadó savanyúvízforrásról (csevice). 1920-ig Gömör-Kishont vármegye Feledi járásához tartozott. 1926-ban területének egyharmadát az újonnan alakított Orávka községhez csatolták. 1938 és 1945 között újra Magyarországhoz csatolták. A 20. század végére lakossága kicserélődött és roma többségű településsé vált.
A községben 1.-4. évfolyamos, magyar tannyelvű általános iskola működik. Református temploma 1922-ben, Szűz Mária nevének szentelt római katolikus temploma 1931-ben épült szecessziós stílusban.
