Bucsuháza
A Kisalföldön, a Felső-Csallóközben, Somorja központjától 2,5 km-re északkeletre, Tejfalutól 1 km-re északra található.
1940-ig önálló kisközség, ekkor Tejfaluval egyesítették, majd 1976-ban azzal együtt vált Somorja részévé. 1920-ig Pozsony vármegye Somorjai járásához tartozott, majd Csehszlovákiához csatolása után a Somorjai járáshoz. Egyike a város 5 városrészének és kataszteri területének. 1921-ben 4,39 km²-es területét 1976 után 6,17 km²-re (a város területének 13,9 %-a) növelték, amikor a területébe ékelődött 3 exklávét (2 Somorjához, 1 pedig Úszorhoz tartozott) Bucsúházába olvasztották.
A községnek 1939-ben 209, túlnyomórészt magyar nemzetiségű lakosa volt, ez 2011-re a negyedére csökkent, ekkor 52-en éltek itt, a város népességének 0,5 %-a.
Először 1205-ben említik írott források. 1238-ban IV. Béla adományozási oklevelében, mint pozsonyi várbirtok szerepel. A régi oklevelek Bulchu néven, majd a határában levő Samottal együtt Bulchu-Sámot alakban említik. 1468-ban egy részét Mátyás király Nagylúccsei Orbánnak adományozza. Később területének jelentős része a pozsonyi prépostság birtokába kerül. 1921-ben 206 lakosa volt, ebből 203 magyar nemzetiségű, 154 római katolikus (74,8 %) és 47 református (22,8 %) vallású volt. 1940-ben a szomszédos Királyfiával együtt Tejfaluhoz csatolták, 1976 óta Somorjához tartozik.
A hozzá tartozó Sámoton található 13. századi Szent Margit templom értékes román stílusú műemlék.