Búcs
Komáromtól 30 km-re északkeletre fekszik a Bátorkeszi-Fényes patak partján. Az Alsó-Garammente tájegységén, a Duna völgyének közelében, a Bátorkeszi-hát dombvidékének délkeleti előterében található. Az 588-as út köti össze Dunamoccsal (7,5 km) és Köbölkúttal (7 km). A falu határa a Duna felé fokozatosan lejtő szelíd dombvidék. Délnyugatról Dunamocs, északnyugatról Bátorkeszi, északkeletről Köbölkút, keletről Muzsla, délkeletről pedig Karva községekkel határos. Északkeleti és keleti határa egyben a Komáromi járás keleti határa is.
Község Szlovákiában, a Nyitrai kerület Komáromi járásában. 1920-ig Esztergom vármegye Párkányi járásához tartozott. Ezután 1960-ig a Csehszlovákiához tartozó Párkányi járás része. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz, az újraalakult Esztergom vármegyéhez. 1960-ban csatolták a Komáromi járáshoz. Területe a huszadik század során nem változott (31,50 km²).
Döntő többségében magyarok lakta település. Népességszáma az elmúlt kilencven évben (1921-2011) negyedével csökkent. 1960-ban érte el a népességszám a csúcsát, 1800 fővel, azóta folyamatos a csökkenése. A lakosságszám 2001-2011 között is csökkent, a magyarok aránya lassan csökken, de továbbra is 90 % felett van. A református többségi vallású faluban 1921-2011 között 80 %-ról 60 %-ra csökkent a reformátusok aránya.
Királyi adományozás folytán az esztergomi érsekség ősi birtoka egészen 1848-ig. A mai falu helyén a honfoglalás után valószínűleg Bulcsú vezér szállasterülete volt, a falu innen kapta nevét. Az egykori magyar szállásterület tényét a környező területek régészeti leletei is bizonyítják. A falut 1208-ban említik először, amikor birtokosa János esztergomi érsek a falut az esztergomi káptalannak adja. 1212-ben Bulchu néven említik. 1332-ben a pápai tizedjegyzékben Bulsou néven szerepel. A falu temploma már a 13. század elején állt. A mai faluház melletti dombon bencés kolostor volt egykor. 1311-ben a Csák Máté pártján álló Móricz bán fiai, Mihály és András a falut, mint az ellenséges esztergomi érsek birtokát feldúlták és felégették. Nem sokkal ezután azonban újjáépült. 1549-ben a falu a török hódoltság része lett, azonban a falu mind a káptalannak, mind a töröknek adózott. 1570-ben 20 házában 47 lakost számláltak. A reformáció terjedése következtében Búcs lakói is az új vallás hívei lettek. A török háborúk során a község többször is gazdát cserélt, míg végleg 1683-ban szabadult fel a török uralom alól. 1691-ben az első megyei tisztújító közgyűlés színhelye volt. 1755-ben 43 katolikus és 523 református lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Esztergom vármegye Párkányi járásához tartozott. 1945. január 6-március 28. között Búcs frontvonalba került és az állandó harcok közepette súlyos károkat szenvedett. 1945 után Búcsról 47 családot deportáltak Csehországba, 15 családot pedig kitelepítettek Magyarországra.
Napjainkban gyorsan fejlődő falusi turizmusáról is nevezetes. A faluban szobrot állítottak Bulcsú vezérnek, Petőfi Sándornak és Esterházy Jánosnak. A felújított régi malom ma vendéglőként üzemel. Magyar iskola, óvoda és Esterházy Jánosról elnevezett könyvtár működik a faluban.
