Bodrogszerdahely

A község a Bodrogköz Szlovákiához tartozó részének legnyugatibb részén, a Bodrog-folyó bal partján, a Felső-bodrogközi szigethegyek közé tartozó Tarbucka és Bak-hegy nyugati lábánál fekszik, a Sátoraljaújhely-Csap vasútvonal (vasúti híd a Bodrog felett) mentén, Sátoraljaújhelytől 10 km-re keletre, Királyhelmectől 23 km-re nyugatra. Érinti a 79-es főút Újhely-Királyhelmec közötti szakasza, mellékutak kötik össze Nagykövesddel (6 km) és a magyarországi Karossal (6 km). Határának túlnyomó része mezőgazdaságilag művelt terület. Nyugatról Bodrogszög és Szőlőske, északról Ladmóc, keletről Szomotor, Nagykövesd és Kiskövesd, délről Felsőberecki és Karos községekkel határos. Déli határát (mely egyben államhatárt alkot Szlovákia és Magyarország között) a Felsőberecki-főcsatorna, északi határát pedig a Bodrog-folyó és annak holtágai alkotják.

A Kassai kerülethez és a Tőketerebesi járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Zemplén vármegye Sátoraljaújhelyi járásához (korábban Bodrogközi járásához) tartozott. Csehszlovákiához csatolása után 1960-ig a Királyhelmeci járáshoz tartozott, majd a Tőketerebesi járáshoz csatolták. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Zemplén vármegye, Sátoraljaújhelyi járás). 1960-1990 között hozzácsatolták a szomszédos Bodrogszög községet. 1920-ban a trianoni határ megvonásával határának 8,3 %-át elvesztette, területe ezzel 24,69 km²-ről 22,63 km²-re csökkent.

Az 1880-ban még 1012 lakosú község népessége 1910-ig másfélszereésre növekedett - 1910-ben 1561, 1921-ben 1677, 1938-ban pedig 2011, csaknem kizárólag magyar nemzetiségű lakosa volt. A határában 1929-ben létrejött szlovák kolónia sem változtatott nagy mértékben a község nemzetiségi arculatán. 1947-48-ban magyar lakosságának egy részét kitelepítették és szlovák telepesek érkeztek ide, ennek ellenére magyar többségét napjainkig megőrizte, de az asszimiláció itt is érzékelhető: 1991-2011 között a magyar nemzetiségűek aránya 67,3 %-ról 54,3 %-ra csökkent, a szlovákoké pedig 32,3 %-ról 37,3 %-ra emelkedett. A magyar anyanyelvűek aránya (70,2 %) egyharmadával meghaladja a magyar nemzetiségűekét. A lakosság mintegy egytizede (9,2 %) a roma etnikumhoz tartozik. Az 1990-es évekre 9 %-os lakosságszámnövekedés (2252 főről 2459-re), a 2001-2011 közötti időszakban azonban már ugyanekkora csökkenés (2239 főre) figyelhető meg. 2011-ben a lakosság 37,8 %-a volt római katolikus, 23,8 %-a református, 20,7 %-a pedig görög katolikus vallású (1921-ben még a görög katolikus volt a legnépesebb felekezet – 37,2 %-os aránnyal). 1921-ben 93 (5,5 %) izraelita vallású lakosa is volt a községnek.

A mai települést 1273-ban említik először, a 13. században már állott vára. A 14. század közepén két faluként Eghazos- és Wasarusszerdahelyként szerepelt. Az egyik név a templomos, míg a másik a vásártartási joggal rendelkező községrészt jelezte. A középkorban birtokosai sűrűn váltották egymást. 1459-ben a Szerdahelyi család kihalásával az itteni birtokok a várral együtt a rokon Bocskayakra szálltak. 1526-ban a Mohácsi vészt követő időszakban nem került a török hódoltság alá, viszont ki volt téve a portyázó hadak kegyetlenségeinek. 1647-ben az itteni Bocskay birtokrészeket a Vécsey család kapja meg a királytól, a bécsi császárhoz való hűségéért. Ebben az időszakban Bodroszerdahely mezőváros (oppidium) volt, ahol Zemplén megye hatósága tartott megyegyűléseket. 1670-ben ütközet zajlott le a falu határában Bocskai István és a császáriak között, ekkor pusztult el vára, de templomát is felégették. A 18. század elején a harci cselekmények és a pestis révén lakosságának nagy része elpusztult, 1715-ben alig 7 lakott házat jegyeztek fel a faluban. 1738–1742 között ismét pestisjárvány pusztított. Valószínűleg ezek után telepítettek a községbe görög katolikus vallású ruszinokat. 1787-ben Bodrogszerdahelyen 77 ház állt 580 lakossal. 1790-ben épült az első református templom (1810-ig szolgált), a Borbély család birtokán. 1828-ban 136 házában 1077 lakos élt. 1831-ben a kolerajárványban a lakosság mintegy fele vesztette életét. 1870-ben és 1890-ben nagy tűzvészek pusztítottak, melyben a község csaknem összes lakóháza leégett. 1872-ben megépült a Sátoraljaújhely-Csap vasútvonal (és a vasúti híd Szőlőske és Bodrogszerdahely között), melynek egyik állomása Bodrogszerdahely lett. 1896-ban a faluban megkezdte működését az első községi iskola. 1920-ig Zemplén vármegyéhez tartozott, járási beosztása többször változott: a 19. század végén még a Bodrogközi, 1906-ban a Sátoraljaújhelyi, az 1910-es évek végén pedig a Sárospataki járáshoz tartozott. A 20. század elején gőzmalom, kőbánya, cukorrépaszállító kisvasút és cserépkályhagyár működött a községben. Csehszlovákiához csatolása után 1929-ben Vécsey Béla és Mailloth Nándor birtokain szlovák kolóniát hoztak létre, melyre 14 család települt, akik 146,5 hektáron gazdálkodtak. A kolónián 1930-ban 118, döntő többségében szlovák nemzetiségű család élt. 1938-1945 között a községet visszacsatolták Magyarországhoz. 1944 decemberében a bevonuló szovjet csapatok 73 férfit hurcoltak el kényszermunkára. 1947-48-ban magyar lakóinak egy részét (30 családot) kitelepítették (nagyrészt Hajós községbe) és újabb szlovák betelepülők érkeztek a községbe. 1960-ban hozzácsatolták Bodrogszög községet, mely 1990-ben vált újra önállóvá. 1963-ban épült új iskolájának épülete. Az államszocializmus évtizedeiben kőbánya, betonelemgyártó üzem, mezőgazdasági állami birtok működött a községben, melyek a rendszerváltás után megszűntek. 2007 decemberében a schengeni határ megnyitásával vált átjárhatóvá a korábban lezárt út Bodrogszerdahely és Karos között.

A községben szlovák és magyar tanítási nyelvű, teljes szervezettségű alapiskola és óvoda található. Régi szőlő- és bortermelő község. Több régi kastély és kúria található itt: az 1670-ben lerombolt vár helyén a 18. században épült reneszánsz-barokk Vécsey-kastély ma a községi hivatalnak, a szintén 18. századi barokk Orosz-kastély pedig nyugdíjasotthonnak ad otthont. A Jósika-kúria a 19. század második felében, a Maillot-kúria 1902-ben épült. Karmelhegyi Szűz Máriának szentelt római katolikus temploma a 13. században épült, később barokk stílusban átépítették. Szent Mihálynak szentelt görög katolikus temploma a 19. század elején, a református templom 1844-ben épült klasszicista stílusban. A határában található Tajba-tó és a Tarbucka-hegy egyaránt védett terület, előbbi mocsári teknősei, utóbbi pedig értékes növényvilága révén. A Bálvány-hegy fontos régészeti lelőhely (bronzkori, avar és honfoglaláskori leletek).