Bodrogszentmária
A község a Bodrogköz nyugati részén, a Ticce-patak bal partján, a 79-es főút mentén fekszik, Sátoraljaújhelytől 18 km-re keletre, Királyhelmectől 12 km-re nyugatra. Szentmária eredetileg a Ticce jobb (északi) partján terült el, a 20. század második felében települt át a korábban tőle délre fekvő Pálfölde kataszterébe és keleti szomszédságába. A régi faluhelyen egyetlen lakóház sem maradt, ma a Mária-kegytemplom az egyetlen épület. Pálfölde és az új falurész („Bodrog“) teljesen egybeépültek, két egymással párhuzamos utcát képeznek. A község határának mintegy egyharmadát erdő borítja. Nyugatról Zemplén, északnyugatról Céke, északról Abara (Mészpest katasztere), északkeletről Zétény, keletről Rad, délkeletről Kisgéres (Keresztúrpuszta katasztere), délről pedig Szomotor (Kisújlak katasztere) községekkel határos. Nyugati határát a Bodrog holtága, északi határát a Latorca holtága, keleti határának nagy részét a Ticce alkotja. Bodrogszentmária és Zemplén határánál található az Ondava és a Latorca összefolyása és a Bodrog-folyó kezdete.
A Kassai kerülethez és a Tőketerebesi járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Zemplén vármegye Bodrogközi járásához tartozott. Csehszlovákiához csatolása után 1960-ig a Királyhelmeci járáshoz tartozott, majd a Tőketerebesi járáshoz csatolták. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Zemplén vármegye, Bodrogközi járás). 1943-ban hozzácsatolták Pálfölde községet. A község területe (12,94 km²) két kataszteri területre oszlik: Bodrogszentmária (10,14 km²) és Pálfölde (2,80 km²). Bodrogszentmária területe az elmúlt száz évben nem változott, Pálfölde kataszteréhez 1950 után 51 hektárt csatoltak át a szomszédos Radtól, területét 2,29 km²-ről 2,80 km²-ra növelve.
Bodrogszentmáriának 1910-ben 348 (Pálföldével együtt 500), 1921-ben 361 (542), 1938-ban pedig 420 (612), csaknem kizárólag magyar nemzetiségű lakosa volt. 1991-2011 között népessége 4 %-al csökkent (599 főről 575-re) Túlnyomó magyar többségét napjainkig megőrizte, bár a magyar nemzetiségűek aránya itt is lassú csökkenést mutat (1991-2011 között 93,5 %-ról 86,1 %-ra csökkent, a szlovákoké pedig 6,2 %-ról 10,1 %-ra emelkedett). 1921-ben Bodrogszentmária római katolikus többségű volt (52,1 %); Pálföldén a reformátusok alkották a legnépesebb felekezetet (37,6 %); a görög katolikusok mindkét településen a lakosság egynegyedét alkották; Szentmárián a lakosság 5,5 %-a, Pálföldén 14,9 %-a volt izraelita vallású. 2011-ben a lakosság 52,1 %-a volt római katolikus, 20,7 %-a görög katolikus, 17,9 %-a pedig református vallású. 2011-ben a lakosság 52,2 %-a (300 fő) élt Pálfölde, 47,8 %-a (275 fő) pedig Bodrog településrészen (mindkettő Pálfölde kataszteréhez tartozik). Bodrogszentmária katasztere lakatlan.
1261-ben "Villa Sancte Marie, Villa Maria, Zenthmaria" néven említik először. 1359-ben "Zenmaria" volt a neve. Az egri püspökség birtoka volt, majd a 16. században Garany várának tartozéka. 1804-től a kassai püspökségé. 1557-ben 4 porta után adózott. 1715-ben 3 lakott és 15 ház nélküli jobbágytelke volt. 1787-ben 28 házában 180 lakosa élt. 1828-ban 50 háza és 385 lakosa volt. Lakói halászattal, mezőgazdasággal, szőlészettel foglalkoztak. 1831-ban lakossága részt vett a koleralázadásban. 1920-ig Zemplén vármegye Bodrogközi járásához tartozott. 1938-45 között visszacsatolták Magyarországhoz. 1943-ban hozzácsatolták Pálföldét. 1944-ben zsidó lakóit (1938-ban 31 fő) koncentrációs táborba hurcolták. Az állandó árvízveszélytől fenyegett falu a 20. század második felében települt át jelenlegi helyére, a régi faluhelyen valamennyi házat lebontottak. 1960-ban a Bodrog hivatalos nevet kapta, 1990-tól kapta vissza a Svätá Mária nevet. Pálfölde Árpád-kori település. Nevét már 1229-ben szerepelt egy oklevélben villa Paul néven. Egykor királyi birtokként Zemplén várának tartozéka volt. 1407-ben Zentmaria aliter Pal-Feölde néven volt említve, s ekkor Felcsebi Mihály birtoka volt. 1684-ben a Barkóczy és Klobusiczky családoké, akik egészen a 19. századig voltak itt birtokosok. 1557-ben 4 adózó portája volt. 1715-ben 2 adózó háztartás volt a településen. 1787-ben 14 házában 113 lakos élt. 1828-ban 21 háza és 165 lakosa volt. A 20. században a Szirmay családnak volt itt birtoka. Lakói főként mezőgazdasággal foglalkoztak.
A községben magyar nevelési nyelvű óvoda található. Római katolikus temploma 1968-ban, Pálfölde református temploma pedig 2000-2003 között épült. A régi szentmáriai templom helyén 1995-ben épült Mária-kegytemplom ismert búcsújáróhely.
