Bodoló

Bodolov
magyar lakosság 1910
98%
548
magyar lakosság 1921
92%
542
Tszf. magasság: 206 m
Körzethívószám: +421 (0) 55
Irányítószám: 04501
Természeti tájbeosztás: Északnyugati-Kárpátok, Sajó-Hernád-medence, Kanyapta-medence - Északnyugati-Kárpátok, Sajó-Hernád-medence, Kassai-hegyalja - Északnyugati-Kárpátok, Gömör-Tornai-karszt, Szádelői-karszt 1918 előtti vármegye, járás, rang: kisközség

Bodoló a Bódva völgyében, a Kanyapta-medence nyugati részén fekszik, Szepsi központjától 3 km-re délre, a Szepsit Jánok (4 km) érintésével Tornával (12 km) összekötő mellékút mentén. Mellékút köti össze a szomszédos Péderrel is (3 km). Elődtelepülései, Kisbodolló és a tőle keletre fekvő Nagybodolló teljesen egybeépültek. Katasztere csaknem teljes egészében mezőgazdaságilag művelt terület. Nyugatról Péder, délről Jánok, keletről Makranc, északról pedig Szepsi kataszterével határos.

Közigazgatás

1986-ig önálló község, azóta Szepsi két városrészének és kataszteri területének egyike. 1881-ben alakult Kisbodolló és Nagybodolló egyesítésével. 1881-ig Abaúj vármegyéhez, majd 1920-ig kisközségként Abaúj-Torna vármegye Csereháti járásához tartozott. Csehszlovákiához csatolása után 1960-ig a Szepsi járáshoz tartozott, majd a Kassa-környéki járáshoz csatolták. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Abaúj-Torna vármegye, Csereháti járás). Területe (7,76 km²) az elmúlt száz év során nem változott, Szepsi területének 39,2 %-át alkotja.

Népesség

1910-ben 502, 1921-ben 561, 1938-ban pedig 519, csaknem kizárólag magyar nemzetiségű lakosa volt. 1980-ban 533 lakosának több mint háromnegyede (76,4 %) volt magyar nemzetiségű. 2011-ben 522 lakosa volt, itt élt Szepsi lakosságának 4,7 %-a. 1921-ben lakosságának 89,1 %-a volt római katolikus, 8,6 %-a pedig görög katolikus vallású.

Történelem

1319-ben Bodolou néven említik, neve a szláv Budilo személynévből származik. 1411-ben Debrő István birtoka volt, akinek hűtlensége miatt Zsigmond király elkobozta javait s itteni birtokát 23 más községgel együtt Perényi Péternek adományozta. 1427-ben a Finkey családnak is volt itt birtoka. Feltehetőleg a 15. században szakadt ketté Kis- és Nagybodollóra. 1556-ban I. Ferdinánd Maczedoniai Péternek adományozta, de később visszakerült a Perényiek birtokába. 1706. október 13-án itt ütött tábort II. Rákóczi Ferenc, s másnap innen vonult be a császáriak ostroma alól a frissen felszabadult Kassára. A 18. század elején teljesen elnéptelenedett, később katolikus vallású magyarokkal telepítették újra. Katolikus temploma 1740-ben épült barokk stílusban. A 19. században jelentős számú zsidó lakossága volt a falunak (1851-ben 82 fő), ahol zsinagóga is épült. A teljesen egybeolvadt Kis- és Nagybodolló településeket 1881-ben egyesítették Bodoló néven. 1881-ig Abaúj vármegyéhez, majd a trianoni békeszerződésig Abaúj-Torna vármegye Csereháti járásához tartozott. 1938-45 között visszacsatolták Magyarországhoz. 1944 végén frontvonalba került és súlyos károkat szenvedett, szinte minden épületét lerombolták. Ekkor rongálódott meg katolikus temploma is, melyet később lebontottak. 1972-ben Bodoló lett a környező falvak (Makranc, Somodi, Debrőd, Péder, Jánok) egyesített mezőgazdasági szövetkezetének központja lett. 1986. január 1-jén Szepsi városrésze lett. Magyar kisiskolája az 1990-es években megszűnt, a 2000-es években a szövetkezetet is felszámolták.

Mai jelentősége

A településen szlovák-magyar nevelési nyelvű óvoda található, határában napkollektoros erőmű működik. Római katolikus temploma 1990-1995-ben épült.