Betlér

Betlér a Sajó völgyében, a Görbe-patak (Krivý potok) partján, a Rőcei-hegység keleti részét alkotó Ivágyó-hegy (Turecká, 954 m) északkeleti lábánál fekszik, 334 méteres tengerszint feletti magasságban, Rozsnyótól 7 km-re északra, Dobsinától 20 km-re délkeletre. Határa északkeleten felnyúlik a Rozsnyói-hegység (Szulova) második legmagasabb hegyének, az Ökörhegynek v. Pozsállónak (Volovec) az 1293 méteres csúcsáig. Ez egyben Betlér határának legmagasabb pontja, a legalacsonyabb pontot (305 m) Vasgyártelep közelében találjuk. 2010-ben a község területének 83,3 %-át (2056 ha) erdő (főleg bükk és gyertyán, a magasabb zónákban fenyő) foglalta el, a szántók aránya 9,9 % (243 ha), a réteké és legelőké 5,4 % (132 ha) volt. A község belterülete mintegy 70 hektárt tesz ki, külterületi lakott helye a központtól 2 km-re délre fekvő Vasgyártelep (Nižná Maša). Betlért érinti a 67-es főút Rozsnyót Dobsinával összekötő szakasza, valamint a Rozsnyó-Dobsina vasútvonal (megállóhely, a vasút személyforgalma 2003-ban megszűnt). A községet délről Rozsnyó, délnyugatról (rövid szakaszon) Rozsnyórudna, nyugatról Veszverés, északról Henclófalva, keletről pedig Csucsom határolja. Csucsomtól a Kálvária-hegy északi folytatása, a Holý vrch és a Csipkés-kő választja el.

A Kassai kerülethez és a Rozsnyói járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Gömör-Kishont vármegye Rozsnyói járásához tartozott, majd a csehszlovák közigazgatásban végig a (változó területű) Rozsnyói járáshoz. 1939-1945 között a Szlovák Államhoz csatolták (Garammenti megye, Dobsinai járás). Területe (24,67 km²) az elmúlt száz év során csak minimális mértékben változott (1910-ben 24,68 km²).

Betlér a szlovák-magyar nyelvhatáron fekvő község, 2011-ben 931 lakosa volt, melynek 87,7 %-a volt szlovák és 1,4 %-a (13 fő) magyar nemzetiségű (2,0 % magyar anyanyelvű). A lakosság mintegy egytizede (2013-ban 10,6 %) a roma etnikumhoz tartozik. Középkori német lakossága mellé később ruszin pásztorok telepedtek, a lakosság zöme a 19. századra már szlovákká vált. 1880-ban a német anyanyelvűek aránya 7,1 % (71 fő), 1921-ben a német nemzetiségűeké 5,0 % volt (59 fő) volt. A magyarok aránya 1880-1910 között 10,2 %-ról 29,6 %-ra nőtt, de még az első csehszlovák népszámlálás (1921) is 20,6 százaléknyi magyar nemzetiségű lakosságot írt össze. A magyar kisebbség zöme a 20. század első felében asszimilálódott. 1921-ben az evangélikusok még csaknem a lakosság háromnegyedét alkották (73,8 %), a római katolikusok aránya 20,6 % volt, 2011-re az evangélikusok aránya a lakosság egyharmadára csökkent (33,1 %), a római katolikusok (26,4 %) és a felekezeten kívüliek (26,1 %) aránya csaknem megegyező volt. A község népessége 1970-1991 között egynegyedével csökkent (1327 főről 1154 főre), majd az 1990-es évek minimális gyarapodása után 2001-2011 között újabb 8 százalékos fogyást (1012 főről 931 főre) figyelhetünk meg. 2017-ben 935 lakosa volt Betlérnek. Népsűrűsége 2011-ben a járási átlag 70 százaléka volt (37,8 fő/km²).

Betlér német lakosságú bányásztelepülésként jött létre a 14. század elején, az Ákos nemzetség (a Bebek család őse) birtokain, neve is német személynévi eredetű (a Böttler névből származtatható). 1291-ben még lakatlan hely volt, 1330-ban Berzéte határrészeként „Bethler” néven említik először. Lakói vas-, réz- és antimonbányászattal foglalkoztak. Ida Bálint Gömör megye című munkájában az 1427-es dicalajstromban található „Sthebwar” helységgel (melynek ekkor 21 portája volt) azonosítja. A középkor végén, a bányászat hanyatlásával a Bebekek által a krasznahorkai uradalomba telepített rutén pásztorok telepedtek itt le, a hegyekben pedig juhszállások (tuguria) jöttek létre. A vlach jogállású rutének főbírája a kovácsvágási soltész volt. Az újkorban szlovákok is letelepedtek itt, akik paraszttelkeket birtokoltak, bányászattal, szénégetéssel és fuvarozással foglalkoztak. Lakói a 16. században evangélikus hitre tértek. 1557-ben török hódoltság alá került, 1582-ben 240 forintot adózott a füleki töröknek. Elmenekült lakossága a 16. század végére visszatért, 1598-ban már 43 lakott háza volt. 1660-ban Andrássy Miklós rekatolizálta a falut. Temploma már a középkorban létezett, Rozsnyó, majd 1766-tól Nagyveszverés plébániájához tartozott, 1607-ben evangélikus anyaegyházként működött, 1637-ben már egyházi iskola is tartozott hozzá. A falu első pecsétjét 1656-ból ismerjük. 1642-től évszázadokon át az Andrássy család birtoka volt, akik a 17. század végén várkastélyt építtettek a falban. Az 1709-10-es pestisjárványban lakóinak nagy részét életét vesztette, 1725-ben 15 telkes colonus és 11 zsellércsalád élt a faluban. 1773-ban 69 portája volt, ebből 55 zsellérporta. A 18. század végén megújult bányászata és 1791-től vasolvasztó és két hámor is működött itt. 1784-ban újra megkezdődött az evangélikus egyházi oktatás. 1793-ban Andrássy Lipót könyvtárat létesített a kastélyban, mely körül 1792-95-ben angolparkot alakítottak ki. A községnek 1828-ban 154 háza és 1217 lakosa volt. 1847-ben gőzhengerde létesült, 1853-ban pedig megépült a második kohó is. 1876-ban a Bánréve-Rozsnyó vasútvonalat meghosszabbították Dobsináig, az új vasútvonal egyik állomása Betléren volt. Andrássy Manó gróf 1882-1886 között a kastély teljes átépítésével reprezentatív nyári lakot alakított ki eklektikus stílusban. 1890-ben az Andrássyak vasfeldolgozó üzeme egyike volt a legnagyobbaknak a megyében, ekkor 65-en dolgoztak itt és 98 178 mázsa nyersvasat állítottak elő (a gyár 1903-ig üzemelt). Betlérnek 1880-ban 1006, 1891-ben 934, 1910-ban 1121, 1921-ben pedig 1170 lakosa volt. 1911-ben felépült a község új iskolája, melyben 1919-től tanítottak szlovák nyelven. 1920-ban a községet Csehszlovákiához csatolták. 1931-ben nyitották meg az új temetőt, 1934-ben pedig állami erdőgazdaságot létesítettek Betléren. 1938. novemberében az első bécsi döntés az új államhatárt Betlér és Sajóháza, valamint Csucsom között állapította meg, ezzel Betlér 1945 januárjáig határközséggé vált. A határ az Ökörhegy csúcsán húzódott, kis ideig (Kárpátalja elfoglalásáig) ez volt Magyarország legmagasabb pontja. Betlér 1939. márciusától 1945. januárjáig a fasiszta szlovák bábállam része volt. 1942-ben 273 háza és 986 lakosa volt. 1944-ben számos betléri csatlakozott a Szlovák Nemzeti Felkeléshez, a község területén is harcok folytak. Betlér 1945. január 23-án szabadult fel, a kastély elkerülte a kifosztást és 1953-ban múzeumot alakítottak ki benne. 1949-ben megalakult a betléri Egységes Földműves Szövetkezet, melyet 1960-ban egyesítettek a veszverési EFSz-szel. 1969-ben dám- és gímszarvas, valamint muflon tenyésztésére vadaskertet alakítottak ki határában. A községnek 1970-ben 1327, 1980-ban 1154, 1991-ben már csak 995 lakosa volt. A szocializmus évtizedeiben fontos idegenforgalmi célponttá vált, a kastélypark mellett kempinget is létesítettek. A kastélyt és a parkot 1985-ben nemzeti kulturális örökséggé nyilvánították. 1998-ban fogadták el a község címerét és zászlaját. 2003-ban megszüntették a személyforgalmat a Rozsnyó-Dobsina vasútvonalon. 2005-ben az ide áthelyezett nagyszlabosi füzetgyárban (Notes a.s.), a község legnagyobb munkaadójánál 85-en dolgoztak. 2013-ban hatalmas szélvihar okozott súlyos károkat a kastélyparkban és tarolta le az Ökörhegy Betlérhez tartozó oldalának erdeit. Az idegenforgalom az elmúlt két évtizedben gyors fejlődésnek indult, ma a kemping mellett már hat panzió működik a községben.

A községben szlovák tanítási nyelvű alapiskola és óvoda található. Fafeldolgozó és papíripara nagy jelentőségű (füzetgyártás). Erdőgazdaság központja, határának nagy részét vadaskert (1696 hektáron) foglalja el, mezőgazdasági szövetkezetének fő profilja a juhtenyésztés. Betlér az ország egyik legfontosabb idegenforgalmi célpontja: az 1882-86 között egy régebbi várkastély átalakításával épített Andrássy-kastély ma múzeumként működik, melyet 57 hektáros értékes angolkert vesz körül. Szent Erzsébet tiszteletére szentelt római katolikus temploma a 14. század első felében épült, mai alakját a 17. századi átépítésével nyerte el, tornyát is ekkor emelték, berendezése barokk. Evangélikus temploma 1794-ben épült klasszicista stílusban, tornyát 1834-ben építették hozzá.