Benkepatony

A Kisalföldön, a Felső-Csallóközben található, Lögérpatony keleti, Csécsénypatony nyugati szomszédságában, előbbivel teljesen egybeépülve alkotja a község központját, itt található többek között a református templom.

1940-ig önálló kisközség, azóta Lögérpatony egyik településrésze és kataszteri területe. A község területe 1939-ben 9,14 km² volt, de a mai kataszteri területé csak 7,00 km². 1920-ig Pozsony vármegye Dunaszerdahelyi (Alsócsallóközi) járásához tartozott kisközségként, majd a csehszlovák közigazgatásban szintén a Dunaszerdahelyi járáshoz községként.

1939-hez képest (399 fő) népessége csaknem duplájára nőtt. 2011-ben 729 lakosa volt, a község összlakosságának 37 %-a.

1323-ban Boleszló esztergomi érsek szabadságlevelet ad az itt lakó jobbágyoknak. Ekkor Benkeháza néven szerepel. 1345-ben Michael de Pathon nemes nevében tűnik fel. További megjelenési formái: 1439-ben Benkepathon, 1927-ben Benkova Potôň. A község a gellei érseki székhez tartozó pozsonyi várbirtok volt, amit egy 1466-ból származó oklevél is bizonyít. Az 1553. évi portális összeírásban mint pozsonyi várbirtok van felvéve 8 portával. Később a Pálffy-család birtokába kerül, s ott is marad egészen a Monarchia széthullásáig. Az 1828. évi Nagy Lajos-féle összeírásban 48 házzal és 351 lakossal szerepel. Solymospatony nevét viszont már egy 1313-ból származó okiratból ismerjük, amikor is Karcsai István volt a földesura. Mivel ebben az oklevélben egy, a községben épülő templomról is szó van - az pedig a mai Benkepatonyban áll -, valószínű, hogy Solymospatony azonos volt a későbbi Benkepatonnyal, vagy egy közvetlen szomszédságában épült település volt. 1940-ben Lögérpatonyhoz csatolták.

Ld. Lögérpatony