Bélvata

Vojtechovce
magyar lakosság 1910
100%
359
magyar lakosság 1921
96%
349
Tszf. magasság: 121 m
Körzethívószám: +421 (0) 31
Irányítószám: 93038
Természeti tájbeosztás: Kisalföld, Csallóköz, Felső-Csallóköz 1918 előtti vármegye, járás, rang: kisközség

A Kisalföldön, a Felső-Csallóköz északi részén fekszik, Illésházától 2,5 km-re délkeletre, a Légre (7,5 km) vezető országút mentén.

Közigazgatás

1960-ig önálló község, azóta Illésháza egyik településrésze és kataszteri területe. 1920-ig kisközségként Pozsony vármegye Somorjai járásához tartozott, majd Csehszlovákiához csatolva 1960-ig annak megszüntetéséig a Somorjai járáshoz. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Komárom vármegye, Somorjai járás). Területe 4,06 km², a községterület 18,1 %-át alkotja. 1921-hez képest területének 15,2 %-át elveszítette (73 ha) Vitény önállósulásakor 1951-ben.

Népesség

1939-ben 310, túlnyomórészt magyar nemzetiségű lakosa volt. 2011-ben 310-en éltek itt, a község összlakosságának 14,1 %-a.

Történelem

Nevét elsőként egy 1239-ből származó oklevél említi Watha alakban, mint a pozsonyi vár birtokát. 1239-ben pozsonyi várbirtok; 1281-ben Salamon János és István az urai, de a birtokot hamarosan eladják a két Ongai fivérnek, Péternek és Farkasnak. 1295-ben a községet III. András (Endre) király az Olgyaiaknak adományozza. 1362-ben négy részre osztódik János fiai János és Miklós, László fiai Balázs és László, Péter fiai János és Miklós és Pál fia között. 1394-ben Petrus de Watha, azaz Watha Péter királyi ember, 1435-ben Belvatay András nevében találkozunk a község nevével. 1475-ben II. Ulászló csebi Pogány Péternek és alsóborsai Vizközi Andrásnak adományozza a falu egy részét. 1498-ban a király a hűtlenségbe esett Zerházi Zerhas Márton és László földjeit elkobozza, és azokat részben Mátyás váradi püspöknek, részben Illyés Györgynek adományozza. 1506-ban Verbőczi István a község földesura. 1533-ban Csorba Gergely és Pál fiai osztozkodnak a birtokon. 1591-ben Csorba János saját birtokrészét Illyésházy Istvánnak zálogosítja el. A 14. századi oklevelek az azóta elpusztult Bánkvatát és Általútját (Salamonfölde) is említik. Ez utóbbiért 1239-ben a rá igényt tartó nemzetségek nyilvános párbajban mérkőztek meg, melynek eredményeként a Salamonoké lett. 1960-ban Nový Život néven Illésházával és Tonkházával egyesítették.

Mai jelentősége

Napjainkban elöregedő településnek számít, mivel 1989-ig nem engedélyezték az építkezéseket és a fiatalság elvándorolt. Egy Škoda-autószerviz alkotja a település fő vállalkozását.