Bátka

A község a Gömöri-medence és a Balog-völgy középső részén, a Bátkai-dombság északkeleti lábánál fekszik, a 16-os országos főút mentén, Rimaszombattól 12 km-re keletre, Tornaljától 15 km-re nyugatra, Rimaszécstől 11 km-re északnyugatra. A Balog-völgy 2. legnépesebb, központi községe, elődközségei, Alsóbátka és a tőle északra fekvő Felsőbátka mára teljesen egybeépültek. Itt keresztezi az 16-os utat a Balog-völgyön végighaladó, Újvásárt (24 km) Rimaszéccsel összekötő országút. Határa 175-300 méteres magasságban fekvő, nagyrészt mezőgazdaságilag művelt terület, délnyugati határa mentén egyetlen nagyobb erdőterülettel (Bátkai-erdő). Délnyugatról Szútor, északnyugatról Balogtamási, északkeletről Rakottyás, keletről (rövid szakaszon) Kálosa, Dúlháza és Zsíp, délről (pár méteres szakaszon) Balogújfalu községekkel határos. Északkeleti határának egy részét a 16-os főút vonala alkotja.

A Besztercebányai kerülethez és a Rimaszombati járáshoz tartozó község. 1906-ban alakult Alsóbátka és Felsőbátka községek egyesítésével. 1920-ig kisközségként Gömör-Kishont vármegye Feledi járásához (korábban Rimaszécsi járás) tartozott. Csehszlovákiához csatolása után 1949-ig a Feledi járáshoz, majd a Rimaszombati járáshoz tartozott. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Gömör-Kishont vármegye, Feledi járás). 1964-1990 között hozzá tartozott Dúlháza. Területe 1950 után 3,1 %-al gyarapodott (11,75 km²-ről 12,02 km²-re) amikor Rakottyás határának egy részét Bátkához csatolták.

1910-ben 475, 1921-ben 406, 1938-ban pedig 399, csaknem kizárólag magyar nemzetiségű lakosa volt. Mint központi községnek, a 20. század második felében népességszáma megduplázódott, majd 1991-2011 között további egyhatodával nő˜tt (824 főről 968-ra). Túlnyomó magyar többségét (72,3 %) napjainkig megőrizte, a szlovákok aránya 1991-2011 között 18,6%-ról 21,3 %-ra nőtt. A lakosság 23,8 %-a a roma etnikumhoz tartozik. A lakosság többsége 2011-ben is református vallású, de arányuk 1921-hez képest 77 %-ról 46,4 %-ra csökkent, a római katolikusok aránya ugyanakkor 15,8 %-ról 29,4 %-ra nőtt.

1294-ben említik először, de a település valószínűleg a 11. század végén létesült, a balogmelléki közös birtoklású várföld legkorábbi helységeként. Neve török eredetű személynévből származik. Lakossága a kezdetektől magyar nemzetiségű volt. Felsőbátka 1294-ben keletkezett azon a területen, melyet Tumbold Krispin kapott adományként. Első említése 1341-ben történt. 1414-ben Alsóbátkát "Also Bathka", Felsőbátkát "Felseubathka" néven említik. A bitokos Bátky családot 1294-től említik az oklevelek. Alsóbátka családjai közül 1389-ből a Myke család, 1550-ből pedig a Csont, a Fejes, a Gál, a Mács, a Szívos család ismert. A felsőbátkai családok közül a Vass családot érdemes megemlíteni. Alsóbátkában kevés nemes volt, itt főleg jobbágyok éltek, közülük emelkedett a nemesek közé a Szívos-család 1690-ben. Alsóbátkában hosszabb ideig a Kállay, a Bakos, a Szentmiklósi és a Bornemissza családnak voltak birtokai. Felsőbátka ezzel szemben úgynevezett kuriális falu volt, ahol jobbágyság alig élt, hanem inkább kisebb birtokokon gazdálkodó birtokosok. Külön ki kell emelni a Bornemissza családot, amely a második világháborúig volt birtokos a faluban. Mindkét falu lakossága református hitre tért a 16. században. A török támadások (első alkalommal 1566-ban) következtében a lakosság száma csökkent, 1715-ben csak 9 család lakott a településen. 1828-ban Alsóbátka 58 házában 497 lakos élt, akik főként mezőgazdasággal foglalkoztak. Felsőbátkának 19 háza volt 159 lakossal. 1855-1860 között itt működött Ľudovít Kubáni szlovák költő és drámaíró. Alsó- és Felsőbátkát 1906-ban Bátka néven egyesítették, ekkor körjegyzőségi székhely volt. 1920-ig Gömör-Kishont vármegye Feledi járásához tartozott, majd 1938-45 között újra Magyarországhoz csatolták. A szocializmus idején központi községnek számított, egészségügyi központ is létesült itt, anyakönyvi hivatalához ma is 5 környékbeli község tartozik. 1990-ig Dúlháza közigazgatásilag is Bátkához tartozott. Állami gazdasága és vasmegmunkáló kisüzeme a rendszerváltás után megszűnt.

A községbenban magyar-szlovák tanítási nyelvű általános iskola működik. Határában napkollektoros erőmű, halastó és mezőgazdasági repülőtér található. Református temploma 1808-ban épült klasszicista stílusban, a Bornemissza-kúria a 17. században, a neoklasszicista Bornemissza-kastély pedig 1895-ben épült. Katolikus templomát 2008-ban építették.