Balogiványi

A község a Gömöri-medence déli részén, a Balog-patak bal partján, a Balog-völgy déli végénél fekszik, Rimaszombattól 22 km-re délkeletre, Rimaszécstől 3,5 km-re északra, Putnoktól 20 km-re nyugatra. Csaknem teljesen egybeépült a tőle délkeletre fekvő Balogiványival. Mellékút köti össze Zádorházával (1 km) és Cakóval (2 km). Határa 165-220 méteres tengerszint feletti magasságban fekvő, enyhén hullámos, túlnyomórészt mezőgazdaságilag művelt terület, erdeje nincs. Délkeletről Zádorháza, keletről Hanva, északkeletről Baraca, északnyugatról Cakóháza, délnyugatról pedig Rimaszécs községekkel határos. Északkeleti határát a Baraca-patak, északnyugati határának egy részét a Rimaszécs-Bátka országút alkotja.

A Besztercebányai kerülethez és a Rimaszombati járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Gömör-Kishont vármegye Feledi járásához (korábban Rimaszécsi járás) tartozott. Csehszlovákiához csatolása után 1949-ig a Feledi járáshoz, 1949-60 között a Tornaljai járáshoz, majd a Rimaszombati járáshoz tartozott. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Gömör-Kishont vármegye, Feledi járás). Területe 1910-38-hoz képest (5,84 km²) 24 hektárral csökkent (5,60 km²).

1910-ben 358, 1921-ben 308, 1938-ban pedig 260, csaknem kizárólag magyar nemzetiségű lakosa volt. A 20. század folyamán folyamatosan vesztett népességéből, 1910-1991 között népessége csaknem felére csökkent (358 főről 195-re). 1991 után ez a folyamat megfordult, és 1991-2011 között már 14,9 %-os népességszámnövekedés figyelhető meg (195 főről 224-re). Ez összefüggésben van azzal, hogy mára a lakosság több mint fele (55,2 %) a roma etnikumhoz tartozik. A lakosság többsége (61,6 %) ma is magyar nemzetiségű, 2011-ben a szlovákok aránya 12,5 %, a romáké 14,7 % volt. Magas a nemzetiségükről nem nyilatkozók aránya is (11,2 %). Az eredetileg csaknem kizárólag református lakosságú faluban (1921-ben 94,8 %) 2011-ben a lakosság 35,2 %-a volt református, 22,8 %-a pedig római katolikus vallású, kiugróan magas volt a vallásukról nem nyilatkozók aránya (23,2 %).

Valószínűleg a 12. század közepén alapították, eredetileg Zádorháza is hozzá tartozott. 1245-ben "Iwan" néven említik először, ekkor vásárolták meg alapították Milost fiai, akik egészen a 16. századig voltak birtokosok a településen. Birtokosai a Széchy és Koháry család, később a Coburgok voltak. 1427-ban az adóösszeírásban "Ivanfalua" néven szerepel. eredetileg nemesi község volt, a 16. századtól parasztközséggé alakult. Ekkor vették fel lakói a református vallást. Lakói a középkortól kezdve mindig magyarok. A 16-17. században állandó török fenyegetettségben élt, többször leégett, elnéptelenedett. 1566-ban pusztult el az elsőként 1409-ben említett Comporháza község is, melynek területe egybeolvadt Balogiványival, nevét ma dűlőnév őrzi. A 18. század elejére lakossága kicserélődött, de új lakosai is magyarok voltak. 1773-ban 11 jobbágy és 4 zsellércsaládja volt. 1828-ban 34 házában 299 lakos élt, akik mezőgazdasággal foglalkoztak. 1858-ban egy nagy tűzvészben csaknem az egész falu leégett. Népességszáma 1880-ban érte el maximumát (406 fő), ezután egészen 1991-ig csökkenés figyelhető meg. Református egyházi iskoláját 1906-ban az Andrássy család építtette, ma az óvodának ad otthont. 1906-ig Iványi néven szerepelt, ekkor a Balogiványi hivatalos nevet kapta. 1910-ben 358, túlnyomórészt magyar lakosa volt. 1920-ig Gömör-Kishont vármegye Feledi járásához tartozott, ezután a csehszlovák állam része lett. Mezőgazdasági jellegét ezután is megtartotta. 1938 és 1945 között újra Magyarországhoz tartozott.

A községben magyar nevelési nyelvű óvoda található. Református temploma 1797-ben épült klasszicista stílusban. Területén kihasználatlan melegvízforrások fakadnak.