Balogfala
A község az Ajnácskői-hegység északi részén, a Gortva-patak völgyében fekszik, az 571-es (Fülek-Sajószentkirály) országút és a Fülek-Bánréve vasútvonal mentén (megállóhely), Fülektől 17 km-re keletre, Feledtől 11 km-re nyugatra, Rimaszombattól 23 km-re délnyugatra. Mellékút köti össze Korlátival (5 km). Határa dombos, több mint felerészben erdővel borított terület, legmagasabb pontja a 205 méteres tengerszint feletti magasságban fekvő falutól keletre magasodó Buda-hegy (Guda, 416 m). Nyugatról Gömörsíd, délnyugatról Csomatelke, délről Sőreg és Ajnácskő, keletről Kerekgede és Gortvakisfalud (Bizófala katasztere), északkeletről Várgede, északról pedig Durendapuszta és Korláti községekkel határos. Korlátival közös határa egyben Gömör-Kishont és Nógrád megyék történelmi határát alkotja.
A Besztercebányai kerülethez és a Rimaszombati járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Gömör-Kishont vármegye Feledi járásához tartozott. Csehszlovákiához csatolása után 1951-ig a Feledi járáshoz, 1951-1960 között a Füleki járáshoz, majd a Rimaszombati járáshoz tartozott. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Gömör-Kishont vármegye, Feledi járás). Területe 1910-38-hoz képest (18,66 km²) 8 hektárral gyarapodott (18,74 km²-re).
1910-ben 783, 1921-ben 807, 1938-ban 946, túlnyomórészt magyar nemzetiségű lakosa volt, a (cseh)szlovákok aránya 1921-ben 6,2 % volt. Az 1920-as években Csákányházapusztára a csehszlovák földbirtokreform keretében szlovák kolonisták települtek. 1938-1991 között lakosságának csaknem egyötödét elveszítette, 1991-2001 között csekély (5,7 %-os) népességnövekedés, 2001-2011 között pedig csökkenés (2,8 %) figyelhető meg. Magyar többségét napjainkig megőrizte, 1991-2011 között ugyanakkor a magyar nemzetiségűek aránya 89 %-ról 60,7 %-ra csökkent, a szlovákoké 7,8 %-ról 13,8 %-ra nőtt. Dinamikusan növekszik a roma nemzetiségűek részaránya is (3 %-ról 16,4 %-ra), a roma etnikumhoz a lakosság több mint egyharmada (36,4 %) tartozik, magas a nemzetiségükről nem nyilatkozók aránya (8,7 %) is. A túlnyomó többség (82,7 %) római katolikus vallású.
A rossz mezőgazdasági adottságú vidéken viszonylag későn alakult ki állandó település, Balogfala a 14. század közepén keletkezett, a Tomaj nembeli Örkény és Dénes földjein. A szomszédos Böjtfalva, mely szintén ekkoriban keletkezett, a 16. század végére teljesen elpusztult, határa Balogfaláéba olvadt. Első alkalommal 1427-ben egy adóösszeírásban "Balogfalva" néven szerepel, ekkor a Feledi-család birtoka, később a füleki vár tartozékaként királyi birtok. A 16. században a Feledy és Perényi családoké. A 16. század második felében teljesen elnéptelenedett (1598-ban alig 5 lakóháza volt), a 17. században újratelepült, 1683-ban azonban a török ellen vonuló lengyel-litván sereg felégette. Lakói elmenekültek és csak 1720 körül kezdtek visszatelepülni, csaknem teljes egészében az eredeti, magyar nyelvű lakosság. 1714-ben egyetlen ház állt itt. A török harcok elmúltával a Koháry és a Coburg család tulajdona. 1773-ban 19 jobbágytelke volt. 1780-ban 58 család élt itt, összesen 409 lakos. Első iskoláját 1810-ban szervezték meg. 1828-ban 73 házában 610 lakos élt, akik főként mezőgazdasággal foglalkoztak. A községben 1890-ben hatalmas tűzvész pusztított, amelynek következtében szinte az egész falu leégett. A település 1938 és 1945 között ismét Magyarország része volt. 1947-ben magyar lakosságának egy részét csehországi kényszermunkára hurcolták. Állami gazdasága 1953-ban, földműves szövetkezete 1956-ban alakult. 1962-ben szőlő és gyümölcstermesztéssel foglalkozó állami gazdasággá egyesültek.
A községben 1–4. évfolyamos magyar tanítási nyelvű alapiskola és magyar nevelési nyelvű óvoda működik. Mária Magdolna tiszteletére szentelt római katolikus temploma 1777-ben épült késő barokk stílusban, belső tere klasszicista stílusú.
