Balázsfa

Blažov
magyar lakosság 1910
86%
229
magyar lakosság 1941
97%
269
Tszf. magasság: 114 m
Körzethívószám: +421 (0) 31
Irányítószám: 92901
Természeti tájbeosztás: Kisalföld, Csallóköz, Felső-Csallóköz 1918 előtti vármegye, járás, rang: kisközség

A Kisalföldön, a Felső-Csallóközben található, a község északi részén, Töbörététől 1 km-re északra, Nagyudvarnoktól 2 km-re délre, a 63-as főút közelében. A Komárom-Pozsony vasútvonal (megállóhely) választja el Töbörététől. Teljesen egybeépült Kolónia településrésszel (az egykori Szellőzőmajorral).

Közigazgatás

1960-ig önálló község, azóta Hegyéte településrésze és kataszteri területe. Területe megegyezik az 1921-es községterülettel (5,42 km²), melyhez Kolónia is hozzátartozik, Hegyéte területének 49,3 %-át alkotja. Balázsfa kisközségként 1920-ig Pozsony vármegye Dunaszerdahelyi (Alsócsallóközi) járásához tartozott, majjd a csehszlovák közigazgatásban végig a (változó területű) Dunaszerdahelyi járáshoz. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Komárom vármegye, Dunaszerdahelyi járás). 1960-ban egyesítették Hegyétével.

Népesség

1939-ben 238, túlnyomórészt magyar nemzetiségű lakosa volt. A községbe az 1920-as években szlovák kolonisták telepedtek, 1930-ban már a lakosság 28 %-át alkották (78 fő). 2011-ben 277 lakosa volt (Kolóniával együtt 634), itt élt a község lakosságának 22 %-a.

Történelem

Az Éte egy 10. századi előkelő, a királyság korában már nemesi nemzetséget jelöl, községnévként 1240-ben szerepel először, az egykori nemzetségi területtel összefüggésben. A középkorban még hat, az újkorban három egymás mellett fekvő falu viselte ezt a nevet (Hegyéte, Beneéte, Töböréte). Mindhárom nemesi falu volt, de nem maradt fenn jelentős birtokos családok neve. Balázsfát Balázséte néven említik először, egyike a hat középkori Éte nevű falunak. Egészen a második világháború végéig az Orosz, a Czúczy és a Németh családok birtoka volt. Határában jött létre Pókatelek, amely később az azóta Dunaszerdahelyhez csatolt Újfaluhoz tartozott; ez a Pókateleki Kondé család ősi fészke. Ugyancsak Balázsfához tartozik Enyedpuszta, ahol a 18. században császári ménes volt, a 19. században birkatartása volt jelentős, a 20. század elején pedig Fuchs Gyula birtokos üzemeltetett szeszgyárat és szeszfinomítót. A ma Hegyétéhez tartozó községek kiváló minőségű termőföldön jöttek létre, ezért lakóik elsősorban mezőgazdaságból éltek. A trianoni békeszerződés 1920-ban Csehszlovákiához csatolta Balázsfát, a 20-as években szlovák telepesekkel betelepített kolóniát hoztak létre itt. 1938. november 2-tól, az I. bécsi döntés értelmében ismét Magyarország része lett, majd 1945-től megint Csehszlovákiához csatolták. 1960-ban Hegyéte néven egyesítették Hegybeneétével.

Mai jelentősége

Ld. Hegyéte