Bajta
A község a Helembai-hegység nyugati oldalán, az Ipolymenti-hátság dombvidékén, a Bajtai-patak völgyében fekszik, Párkánytól 9 km-re északkeletre, Ipolyszalkától 5 km-re délre. A Párkányt Deménddel összekötő 564-es út érinti a községet, mellékút vezet a szomszédos Lelédre (2 km). Határa délkeleti irányban ékszerűen benyúlik a Helembai-hegység közepéig, területének csaknem felét erdő borítja. Délről és délnyugatról Garamkövesd, északról Ipolyszalka, északkeletről Leléd, délkeletről pedig rövid szakaszon Helemba községekkel határos.
A Nyitrai kerülethez és az Érsekújvári járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Hont vármegye Szobi járásához (1886-ig a Szalkai járáshoz) tartozott. Csehszlovákiához csatolása után 1960-ig a Párkányi járáshoz, annak megszüntetése után pedig az Érsekújvári járáshoz tartozott. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (1938-1940 között Bars-Hont vármegye Szobi járásához, majd 1940-től Esztergom vármegye Párkányi járásához tartozott). Területe (9,33 km²) az elmúlt évszázadban nem változott.
A 18. században betelepített szlovák népessége a 19. századra csaknem teljesen magyarrá vált. 1910-ben 583, 1921-ben 604, 1939-ben pedig 688, csaknem kizárólag magyar nemzetiségű és római katolikus vallású lakosa volt. 1939-1991 között népességének több mint egyharmadát elveszítette (35,7 %-os csökkenés), a csökkenés a rendszerváltás után is folytatódott (8,8 %, 442 főről 403-ra). A lakosság 83,4 %-a magyar nemzetiségű, a szlovák nemzetiségűek aránya a rendszerváltás óta megduplázódott (4,3 %-ról 8,9 %-ra nőtt).
1261-ben villa Boyta néven említi először oklevél. Területén már a kőkorszakban éltek emberek. Az esztergomi érsekség faluja volt. 1311-ben Csák Máté serege pusztította el. 1594-ben az Esztergomot ostromló német katonaság dúlta fel a falut, lakóit szinte teljesen kiirtották. A 17. század végén a török elleni harcokban teljesen elpusztult, a magyar lakosság helyére később szlovákokat telepítettek, akik később elmagyarosodtak. 1725-ben 17 jobbágy és 8 zsellércsalád lakott a községben. 1822-ben még szlovák nyelvű községként említik, de 1890-re 562 lakosából már csak hét szlovák volt. 1848-tól az esztergomi káptalan faluja volt. Lakói főként mezőgazdasággal és szőlőtermesztéssel foglalkoztak. 1852-ben 349 lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Hont vármegye Szobi járásához tartozott, 1920-tól Csehszlovákiához csatolták, 1938-1945 között visszakerült Magyarországhoz. 1944 végén és 1945 elején súlyos károkat szenvedett a második világháború frontjának átvonulásakor.
A régebben szőlőtermesztéséről híres, mezőgazdasági jellegű községben magyar óvoda működik. Szűz Mária tiszteletére szentelt római katolikus temploma a 18. század második felében épült. 1872-ben neoklasszicista stílusban építették át.