Bajka

A község a Garammenti-hátság dombvidékének keleti, Garam felé lejtő oldalán, az Első Sári-patak (Vrbovec) mentén, enyhén dombos, mezőgazdaságilag művelt területen fekszik, Lévától 13 km-re délnyugatra, Kálnától 6 km-re délre, Nagysallótól 6,5 km-re északra, a Nagysallót Garamkálnával összekötő mellékút mentén. Délről Barsendréd, délnyugatról Alsópél, nyugatról Felsőpél, északnyugatról Garamlök, északról Kálna, északkeletről pedig Barsvárad községekkel határos.

A Nyitrai kerülethez és a Lévai járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Bars vármegye Lévai járásához tartozott, majd Csehszlovákiához csatolása után, 1923-1960 között a Zselízi járáshoz, a járás megszüntetése után pedig a Lévai járáshoz csatolták. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Bars-Hont k.e.e. vármegye, Lévai járás). Területe (5,76 km²) az elmúlt száz év során nem változott.

Bajka a szlovák-magyar nyelvhatáron fekszik. 1910-ben 320, 1921-ben 295, 1939-ben pedig 336, csaknem kizárólag magyar nemzetiségű és felerészben római katolikus illetve református vallású lakosa volt. 1945 után a lakosságcsere keretében magyar lakosságának 29,5 %-át kitelepítették Magyarországra és szlovák telepesek érkeztek helyükre, ezzel megváltozott etnikai szerkezete és szlovák többségűvé vált. 1991-2011 között a magyar nemzetiségűek aránya 27,1 %-ról 17,9 %-ra csökkent, 2011-ben a lakosság túlnyomó többsége (79,9 %) szlovák nemzetiségű volt. A lakosság 42,5 %-a a roma etnikumhoz tartozik. A lakosság 48,1 %-a római katolikus vallású, az evangélikusok aránya 7,1 %, az egykor a lakosság felét kitevő reformátusoké mindössze 4,6 %.

Nevével először 1286-ben Bayka, 1302-ben pedig Boykaa említésként találkozunk, a nyitrai káptalan egyik bizonyságlevelében találkozunk. A pápai tizedszedők listájában már a 12. században Boyg község, amely valószínűleg azonos a mai Bajkával. 1343—1364 között Gyula ispánnak és testvérének, Andrásnak gyermekei, valamint Teechfi István a község ura. 1365-ben kerül a Bajkaiak birtokába. A 14. század második felében a Sáróy, majd a Kistapolcsányi, illetve a Péli családé, egészen 1848-ig. 1601-ben 20 háza volt. 1715-ben kocsmája és 9 adózója volt. 1828-ban 26 házában 164 lakos élt, akik mezőgazdasággal és állattartással foglalkoztak. A 20. század elején a Szalczberger család a földesura. A trianoni békeszerződésig Bars vármegye Lévai járásához, 1938 és 1945 között pedig újra Magyarországhoz tartozott. 1945 után magyar lakosságának csaknem egyharmadát a lakosságcsere keretében kitelepítették.

A mezőgazdasági jellegű községben szlovák óvoda működik. Református temploma 1894-95-ben épült historizáló stílusban, a Pély-kúria a 18. században épült klasszicista stílusban.