Bacsfa
A község a Kisalföldön, a Felső-Csallóközben, Somorjától 6 km-re délkeletre a Duna-csatorna bal partjának közelében fekszik. Érinti a 63-as főút Somorja és Dunaszerdahely (19 km) közti szakasza, melyről itt ágazik el az 506-os út Bős (21 km) és Medve (34 km) felé. Mellékutak kötik össze a szomszédos Csallóköztárnokkal és Csukárpakával. A bősi vízierőmű csatornájának megépítése elvágta a légvonalban alig 2,5 km-re fekvő Doborgaztól. Területe mindössze 3,92 km². Délről Doborgaz és Keszölcés, délkeletről Nagyszarva, északkeletről Csallóköztárnok, északról Nagypaka, nyugatról pedig Somorja kataszterével határos.
Község a Nagyszombati kerületben és a Dunaszerdahelyi járásban. 1920-ig kisközségként Pozsony vármegye Somorjai járásához tartozott, majd 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Komárom vm., Somorjai járás). Csehszlovákián belül 1960. július 1-jéig a Somorjai járáshoz, majd a járás megszüntetésével a Dunaszerdahelyi járáshoz tartozó község. Területe nem változott 1921 óta.
A kis lélekszámú község lakosságszáma 1991-ig csaknem megduplázódott (1941-ben 333, 1991-ben 606 fő), azóta viszont lassú csökkenést mutat. Ezzel párhuzamosan rendhagyó módon csökken a szlovák és növekszik a magyar lakosság aránya. A szlovákok a községben 1920 után jelentek meg nagyobb számban (1930-ban a lakosság egytizedét, 1991-ben már csaknem 40 %-át tették ki). A vallásos lakosság túlnyomó többsége hagyományosan római katolikus.
A települést 1205-ben említik először, 1238-ban temploma volt, melyet 1852-ben bontottak le. 1319-ben „Bochfolua”, 1321-ben „Boch”, 1406-ban „Bachfalua” néven említik a korabeli források. Az esztergomi érsekség faluja volt. Páduai Szent Antalnak szentelt ferences temploma 1660 és 1677 között épült a kolostorral együtt. 1828-ban 33 házában 258 lakos élt, akik főként mezőgazdasággal foglalkoztak. 1849. május 12-én határában csata dúlt a honvédsereg és a császári csapatok között. Az I. bécsi döntés követően a 4/I honvédzászlóalj, Kisfaludy József alezredes parancsnoksága alatt 1938. november 5-én este vonult be a községbe, s ünnepélyes keretek közt átadta Sopron város ajándékát, a nemzetiszínű zászlót. A második világháború után a Csallóköz összes településéhez hasonlóan ismét Csehszlovákiához csatolták.
A Páduai Szent Antal tiszteletére szentelt ferences templom 1677-ben épült. Oltárán állt a vért könnyező Boldogasszony kegyképe, melyet gyógyulásának hálájából festetett egy Liszkay Márton nevű doborgazi ifjú 1705-ben. A kegykép 1715. június 19. és június 23. között négy alkalommal könnyezett. Azóta a csallóköziek búcsújáróhelye volt. A képet 1995-ben elrabolták, amely azóta sem került elő. Egy másolat található a helyén. A templom alatti sírboltban az Apponyi család több tagja mellett nyugszik Amade László költő is. A fogadalmi kápolnát 1775-ben egy pestisjárvány után építették. A kolostor a rendszerváltás után ismét apácazárdává alakult. A 19. századi Apponyi-kastélyt szállodává alakították át és 2007-ben a község határában 77 hektáron (a községterület 20 %-án) Szlovákia legnagyobb golfpályáját alakították ki.
