Alsóvály
A község a Vályi-völgy északi részén, a Vályi-patak mentén, a Vályi-dombság lábánál fekszik, Tornaljától 16 km-re, Gömörfügétől 8 km-re északnyugatra. A Vályi-völgyön végighaladó, Gömörfügét Felsővállyal összekötő úton közelíthető meg. Határa 200-360 méteres tengerszint feletti magasságban fekszik, mintegy egynegyedét erdő borítja. Délről Gömörmihályfalva, nyugatról Felsővály, keletről pedig Felsőrás községekkel határos.
A Besztercebányai kerülethez és a Rimaszombati járáshoz tartozó község. 1920-ig Gömör-Kishont vármegye Tornaljai járásához tartozott. Csehszlovákiához csatolása után 1960-ig a Tornaljai járáshoz, majd a Rimaszombati járáshoz tartozott. 1971-ben Felsővállyal és Gömörmihályfalvával egyesítették Valice ("Vály") néven. 1990-ben Felsővály és Gömörmihályfalva újra önállósultak, 1995-ben pedig Kisgergelyfalvát is visszacsatolták Felsővályhoz. Területe (5,34 km²) 1910-38-hoz képest (5,36 km²) csak minimális mértékben változott.
1910-ben 254, 1921-ben 265, 1938-ban pedig 301, csaknem kizárólag magyar nemzetiségű lakosa volt. 1945 után a belső telepítések során szlovák telepesek érkeztek a községbe, de magyar többségét (2011-ben 67,6 %) napjainkig megőrizte, a magyar anyanyelvűek aránya 77,2 %. A szlovákok aránya 2011-ben 20,4 %, a romáké 8,4 % volt, ugyanakkor a lakosság fele (49,5 %) a roma etnikumhoz tartozik. 2001-2011 között 9,5 %-al (304 főről 333-ra) nőtt népessége. 2011-ben a lakosság 48 %-a volt római katolikus, 30,3 %-a református (1921-ben még 47,1 %), 8,1 %-a pedig evangélikus vallású.
A későbbi Vályi-nemzetség elődei a 11. század közepe táján, mint a Balog-völgy felől érkező gömöri várjobbágyok foglalhatták el a Vályi-völgyet. 1247-ben IV. Béla hadi szolgálataikért nekik adományozta Kálosa várföldet, ekkor történik Vály első írásos említése „Villa Wal” alakban. A 14. században nemességet szerzett Vályi-nemzetség később számtalan családra oszlott szét. 1364-ben Vály Felső- és Alsóvályra vált ketté. Alsóvályt külön 1427-ben „Alsowwal” néven említik. Később a Korláth család birtoka volt. Korláth György 1427-ben 16 portát bírt a faluban. Eredeti lakossága a 16-17. században kicserélődött, de megmaradt magyarnak. A késő középkorban jobbágyközség, az újkorban már elsősorban kis- és középnemesség lakta. Lakossága a 16. század végén református hitre tért, 1828-ban 49 házában 734 lakos élt, akik főként mezőgazdasággal, gyümölcs- és szőlőtermesztéssel foglalkoztak. 1851-ben még csaknem kizárólag reformátusok lakták, 1921-ben lakossága már felerészben református, felerészben római katolikus volt. 1920-ig Gömör-Kishont vármegye Tornaljai járásához tartozott. 1938 és 1945 között visszacsatolták Magyarországhoz. 1971-1990 között a Vályi-völgy egyesített községének központja ("Valice") itt volt.
A szőlő- és bortermesztéséről híres községben magyar nevelési nyelvű óvoda működik. A Beélik-kastély (mely a községi hivatalnak és az óvodának ad otthont) eredetileg barokk stílusban épült a 18. században, 1843-ban empire stílusban átalakították, angolpark veszi körül. A klasszicista Bodon-kúria a 19. században épült.
