Alsószőlős

Ld. Nyitraszőlős

1960-ig önálló község, azóta Nyitraszőlős két településrészének és kataszteri területének egyike. Területe 6,77 km², az egyesített község területének 45,2 %-át alkotja, az elmúlt évszázad során nem változott. 1920-ig kisközségként Nyitra vármegye Nyitrai járásához tartozott, majd Csehszlovákiához csatolása után 1949-ig az Érsekújvári járáshoz, 1949-1960 között pedig a Nagysurányi járáshoz. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Nyitra és Pozsony egyesített vármegyék, Érsekújvári járás).

2011-ben 843 lakosa volt, itt élt Nyitraszőlős népességének 43,6 %-a. 1880-ban 607, 1910-ben 759, 1921-ben 770, 1930-ban 849, 1941-ben pedig 829, többségében szlovák nemzetiségű lakosa volt, jelentős magyar kisebbséggel. A 18. században még főként református vallású magyarok lakta községben a 19. század második felére a katolikus szlovákok kerültek többségbe. 1880-ban a lakosság 32,1 %-a, 1921-ben 28,6 %-a, 1930-ban már csak 17,1 %-a volt magyar nemzetiségű. Az 1941-es magyar népszámláláskor újra a lakosság egyharmada magyarnak vallotta magát, de a 20. század második felében az alsószőlősi magyarság többsége asszimilálódott. 1921-ben a lakosság 79,9 %-a volt római katolikus, 16,1 %-a református és 4,0 %-a izraelita vallású.

Alsószőlős már a 12. században királyi birtok volt, különálló faluként első írásos említése 1531-ből származik, ekkor „Also Zewlews” néven szerepelt. Később a Kun, Thát és Bánky családok voltak főbb birtokosai. Az oszmán törökök érsekújvári hadjárata során elpusztult, 1669-ben lakatlan helyként említik. 1715-ben 15 háztartása volt. 1785-ben 104 háza és 563 lakosa volt. 1828-ban 105 háza és 729 lakosa volt. Lakossága eredetileg nagyrészt református magyarokból állt, a 19. századtól már a katolikus szlovákok kerültek többségbe. A 19. században a Grassalkovich, Motesicky és Wodianer családok voltak itt a legnagyobb birtokosok. A század második felétől zsidó közösség is élt itt (1880-ban 46 fő, 1921-ben 31 fő). 1920-ig Nyitra vármegye Érsekújvári járásához tartozott, majd Csehszlovákiához csatolták. 1938. novemberétől 1945. márciusáig újra magyar fennhatóság alá került. 1944-ben zsidó lakosságát (1938-ban 12 fő) koncentrációs táborba hurcolták. A Nyitrán átvezető hídja 1950-ben még megvolt, később lerombolták. 1948-ban a korábbi Dolný Síleš helyett hatósági úton a magyar név tükörfordításával a Dolný Vinodol hivatalos nevet állapították meg. 1960-ban Felsőszőlőssel egyesítették Nyitraszőlős (Vinodol) néven.

Református temploma 1790-ben épült klasszicista stílusban.