Alsószerdahely

A község a Vág jobb partján, az Alsó-Vágmente kistájon, 124 méteres tengerszint feletti magasságban fekszik, Szered központjától 2,5 km-re délkeletre, Galántától 9 km-re északra. Csaknem teljesen egybeépült Szereddel. Határa a Vág mindkét partjára kiterjed, túlnyomórészt mezőgazdaságilag művelt terület (a szántók az összterület 60,9 %-át foglalják el). A folyó mentén ártéri erdők (Szugla határrész a bal parton) és kiterjedt vízterületek (a Vág holtága /Zelenka/ Amerika határrészben, a Vág jobb partján) húzódnak. A településtől délre, az 507-es út mentén, az autóút közelében húzódnak a 2000-es években létrejött új üzemcsarnokok, tőlük nyugatra pedig az egykori nikkelkohó telephelye található. A községet délnyugatról Gány, nyugatról Nagymácséd, északnyugatról Szered, északkeletről Sempte, délről pedig Vága és Galánta határolja. Semptével közös határa Pozsony és Nyitra vármegyék történelmi határa volt, déli és nyugati határa pedig 1939-45 között alkotott államhatárt Szlovákia és Magyarország között. Az 507-es út Szereddel, a 35-ös főút Galántával köti össze, az 1345-ös út Vágán (3 km) át a 75-ös főúttal (12 km) és Vágsellyével (17 km) teremt összeköttetést. Alsószerdahelyt érinti az R1-es gyorsforgalmi út Nagyszombat és Nyitra közötti szakasza.

A Nagyszombati kerülethez és a Galántai járáshoz tartozó község. 1920-ig nagyközségként Pozsony vármegye Galántai (Külső-) járásához tartozott. Csehszlovákiához csatolása után 1949-ig a Galántai járáshoz tartozott. 1939-45 között a Szlovák Állam része volt (Pozsony megye, Nagyszombati járás). 1949-1960 között a Szeredi járáshoz, majd annak megszüntetése után 1960-tól a Galántai járáshoz tartozott. 1971-1990 között Szered városrésze volt. Területe (13,47 km²) 1910-21-hez képest (13,50 km²) csak minimális mértékben változott; 1950 után határából 3 hektárt Szeredéhez csatoltak.

Alsószerdahely a több évszázados szlovák-magyar nyelvhatáron fekszik, 2011-ben 1424, túlnyomó többségében (89,2 %) szlovák nemzetiségű lakosa volt. 1910-ben még lakosságának egyhatoda, 1921-ben már csak 3,1 %-a (48 fő) vallotta magát magyarnak. A többség (2011-ben 73,2 %, 1921-ben még 98,5 %) római katolikus vallású, viszonylag magas a felekezeten kívüliek aránya (14,6 %) is. A lakosság 3,2 %-a tartozik a roma etnikumhoz (2013). A község 1940-1991 között népességének több mint egynegyedét elveszítette (1784 főről 1286-ra csökkent), majd az 1990-es évek stagnálása után 2001-2011 között már 9,2 %-os lakosságszámnövekedés (1304 főről 1424-re) figyelhető meg. 2011 után ez a folyamat felgyorsult, 2016-ra a község népessége már 1534-re nőtt.

Első írásos említése 1283-ból származik, ekkor IV. László oklevelében „Zeredahal” néven szerepelt. Feltetételezések szerint már jóval korábban létezett forgalmas vásárhelyként, erre utal szerdai piacnapra utaló neve és plébániájának védőszentválasztása is. Valószínűleg azonosítható a zoborhegyi apátság 1113-as birtokösszeírásában említett „Villa Episcopi” településsel. Az egész középkor során az esztergomi érsekség birtoka volt. 1312-ben Csák Máté seregei felégették a falut. 1313-tól ismert Szent Jakabnak szentelt plébániatemploma. Már a 15. századból ismertek céhei. 1530-ban az első török betörés során súlyos károkat szenvedett. Az 1553-as jegyzékben 22 portáját írták össze és mint újjáépülő település szerepelt. 1571-ben már mint mezővárost és az érsekség egyik gazdasági központját említik. 1597-ben hat vízimalom működött a Vágon Szerdahelynél. 1600-tól ismert iskolája, 1608-ból pedig első pecsétje. 1663-ban ismét elpusztították a törökök. Az 1710-11-es pestisjárvány is számos áldozatot szedett a településen. A 18. századtól Vágszerdahely néven ismert. Anyakönyveit 1717-től kezdve vezették. 1765-ben nagy tűzvész pusztított a faluban. 1849. május 1-jén Sempte és Vágszerdahely között ütközet zajlott le a honvédsereg és a császári csapatok között, melynek során a községben 14 lakóház és az iskola is leégett. 1869-ben 1024, túlnyomórészt szlovák lakosa volt. A 19. század második felében híres volt kosárfonásáról és egyéb háziiparáról, a Vágon több hajómalma is volt. A 20. század elején, a helységnévrendezés során kapta a hivatalos Alsószerdahely nevet. 1920-ig Pozsony vármegyéhez tartozott, majd Csehszlovákiához csatolták. 1928-ban földművesei nagy agrársztrájkban vettek részt. 1939. márciusától 1945. márciusáig a fasiszta szlovák bábállam határközsége volt, a szomszédos Vága már Magyarországhoz tartozott. A község 1945. április 1-jén szabadult fel, 1948-ban a korábbi Dolná Streda nad Váhom helyett a Dolná Streda hivatalos nevet kapta. Mezőgazdasági szövetkezete 1950-ben alakult (1964-től állami gazdaságként működött). 1959-62 között részben Alsószerdahely határában épült fel szocialista nagyüzemként a Szeredi Nikkelkohó (1993-ban bezárták), ahol a lakosság jelentős része dolgozott a rendszerváltásig. 1971-ben Szeredhez csatolták, 1990-ben azonban újra önálló községgé alakult. 2000-ben megépült a településtől délre az R1-es gyorsforgalmi út Szeredet és Nyitrát összekötő szakasza, mely felgyorsította a gazdasági fejlődést és a népességgyarapodást az egyre több beköltöző révén. Alsószerdahely határában több multinacionális vállalat létesített üzemcsarnokokat a 2000-es években.

Az erősen urbanizálódó, ipari jellegű községben négyosztályos szlovák tannyelvű alapiskola és óvoda található. Elektronikai ipara (Dong Jin), üveggyapot- (Novoplast) és konténergyártása (UT) jelentős. Szent Jakabnak szentelt római katolikus temploma 1781-ben épült klasszicista stílusban. Nepomuki Szent János szobra a 18. század második felében emelt későbarokk műemlék.