Alsónyárasd
A Kisalföldön, a Felső-Csallóköz és az Alsó-Csallóköz határán fekszik. Teljesen egybeépült Felsőnyárasddal.
1940-ig önálló kisközség, azóta Nyárasd egyik településrésze és kataszteri területe. 1920-ig kisközségként (1871-ig mezővárosként) Pozsony vármegye Dunaszerdahelyi (Alsócsallóközi) járásához tartozott, majd Csehszlovákiához csatolása után is a Dunaszerdahelyi járáshoz. A két világháború közötti időszakban a korábban hozzá tartozó Bélét (7,00 km²) Ekecshez csatolták. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Komárom vármegye, Dunaszerdahelyi járás). 1921-ben 31,12 km²-es területe Béle elcsatolásával 24,12 km²-re csökkent, a községterület 69,3 %-át alkotja.
1921-ben 1547, túlnyomórészt magyar nemzetiségű és római katolikus vallású lakosa volt. 2011-ben 1903-an (a kataszterileg hozzá tartozó Bélével együtt 2063-an) éltek itt, a község lakosságának 62,5 (67,8) %-a.
Első okleveles említése 1133-ból való, amikor is Tamás esztergomi érsek engedélyt ad Villa Naryasban kápolna építésére. Nevének további megjelenési formái: 1291-ben Terra episcopatus Nitriensis Nayras (Nyitrai püspökség földje, Nyárasd), 1421-ben Nyarasd, 1773-ban Alsó Nyárosd, 1927-ben Dolny Ňáražd, 1940-ben Nyárasd, 1948-ban Topoľníky. 1237-ben IV. Béla király a község felét a pozsonyi káptalannak adományozta, a másik fele az Ágh családé volt, majd a Serédy, a Mérey családé, illetve az éberhardi uradalomé. 1291-ben a nyitrai püspökség tulajdonaként említi egy oklevél. 1434-ben a Fraknói grófoknak van itt nagyobb birtokuk, ők ezt Molnár Kelemen győri püspöknek adják át. Az 1553. évi portális összeírás szerint a pozsonyi káptalannak 7, Serédy Gáspárnak és Mérey Mihálynak 8-8 portája fizet adót; ebben az időben még birtokrésze volt itt az éberhardi és szentgyörgyi uradalomnak is. 1647-ben a pozsonyi káptalan mellett özv. Amade Lénárd-nénak van itt birtoka. 1787-től kezdődően pedig már a Pálffyak a község urai. Ez utóbbiakról számos korabeli forrás említi, hogy kúriájukban felbecsülhetetlen értékű műkincset gyűjtöttek össze. 1796-tól vásárjoggal és pallosjoggal rendelkező mezővárosként, mint a szentgyörgyi uradalom egyik kerületi székhelye, van jegyezve. A XVIII. század derekán az önálló alsónyárasdi uradalom központja lett; hozzátartozott: Alsószeli, Vámosfalu, Felistál és más falvak is. 1720-ban a falunak 23 háza volt. Az 1828. évi Nagy Lajos-féle összeírásban 99 házzal 716 lakossal van bejegyezve. A XIX. század második felében a községben sörfőzde (serfőzőház) is működött. Marhavásárai messze vidéken híresek voltak. Az 1848-49-es szabadságharc idején a község határában két kisebb ütközet is lezajlott a császáriak és a magyar honvédsereg között a Kis-Duna átkelőhelyéért. A millennium alkalmából, 1896-ban az itt elesett és eltemetett honvédek tiszteletére a nyárasdiak emlékművet emeltek. Egy emlékmű Geramb osztrák alezredesé, aki 1849. január 13-án itt esett el. 1940-ben Felsőnyárasddal egyesítették Nyárasd néven.
Ld. Nyárasd
