Alsóhutka

Alsóhutka a Tarca völgyében, a Kassai-medence keleti peremén, az Alsó-Tarca-dombság nyugati oldalán, 190 méteres (határa 179-294 méteres) tengerszint feletti magasságban fekszik, a Holec-domb (Holice, 274 m) nyugati lábánál, a Tarca bal partján, Kassától 11 km-re délkeletre, Hernádzsadánytól pedig 8 km-re északra. Határa túlnyomórészt dombvidék, mintegy egyötödét az Alsóhutkától északra elterülő Lebenye-erdő (Lebeň) foglalja el (tölgyes és bükkös). A falutól keletre emelkedik a Kuklya-domb (Kukľa), tőle északra találjuk a község legmagasabb pontját (294 m). Külterületi lakott helyei a Tarca jobb partján, a község központjától 1,5 km-re északnyugatra fekvő Komocsó (Komočov), valamint a 1,7 km-re keletre fekvő Parti vagy Garbócipuszta (Breh). A Tarca bal partján, a központtól 1 km-re északra hétvégi házas övezet található (ezen keresztül tulajdonképpen Alsó- és Felsőhutka belterülete mára egybeépült). 2010-ben területének 42,6 %-át szántóföld (185 ha), 21,7 %-át rét és legelő (94 ha), 20,7 %-át erdő (90 ha), 6,9 %-át beépített terület (30 ha), 5,1 %-át pedig kertek (22 ha) foglalták el. Alsóhutkát az 552-es főút köti össze Abaszéplakon (4 km) keresztül Kassával, illetve Garbócbogdányon (6,5 km) keresztül Nagyszalánccal (13 km), a 3366-os út pedig Komocsó érintésével Felsőhutkával (3 km, a szomszédos község a Tarca bal partján vezető úton is elérhető). Délről Alsómislye, keletről Garbócbogdány és Alsócsáj, északról Felsőhutka községekkel, nyugatról pedig Abaszéplak kassai városrésszel határos. Katasztere délkeleten egy ponton érintkezik Felsőmislyéével. Északi határát a Lebenye-patak (Lebenský potok), keleti határát a Tiszanyő-patak és a Ósva, nyugati határát pedig a 3366-os, az 552-es út, valamint a Tarca-folyó képezi.

A Kassai kerülethez és a Kassa-környéki járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Abaúj-Torna vármegye Füzéri járásához tartozott. A csehszlovák közigazgatásban 1960-ig a Kassai járáshoz, majd a Kassa-vidéki járáshoz tartozott. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (1939-ig Abaúj-Torna vármegye ideiglenesen újra létrehozott Füzér-gönci járásához, majd a Kassai járáshoz tartozott). 1986-ban Felsőhutkával egyesítették Hutky néven, 1990-ben azonban újra önálló községgé alakult. 1960 után területének 12,7 százalékát (63 hektárt) elveszítette, amikor a felsőhutkai úttól nyugatra és a kassa-nagyszalánci úttól délre eső határrészeit Abaszéplakhoz csatolták. Területe 1910-1938-ban 4,97 km², 2011-ben 4,34 km² volt.

Alsóhutka népessége 2011-ben 543 fő volt, melynek 87,5 %-a szlovák nemzetiségű volt, 10,5 %-a pedig nem nyilatkozott nemzetiségi hovatartozásáról. Az 20. század elején még vegyes szlovák-magyar lakosságú község magyar lakossága 1945 után a kettős identitás megszűnésével és az asszimilációval szlovákká vált. 1880-ban és 1890-ben a magyar és a szlovák anyanyelvűek aránya még csaknem megegyezett a községben, 1900-ra a magyar anyanyelvűek aránya 32,8 %-ra, 1910-re pedig 29,2 %-ra csökkent. 1921-ben már csak 10 személy (3,4 %), 1930-ban pedig egyetlen alsóhutkai lakos sem vallotta magyarnak magát. 1941-ben a magyar fennhatóság alatt tartott népszámláláson a lakosság 56,3 %-át magyar anyanyelvűnek írták össze, ez azonban inkább a magyarul tudók arányát jelzi. 2011-ben a lakosság 54,1 %-a volt római katolikus (1921-ben még 63,9 %) és 22,8 %-a református vallású, 7,2 %-a felekezeten kívüli, több mint egytizede (11,6 %) nem nyilatkozott felekezeti hovatartozásáról. A reformátusok 1880-ban még a lakosság 42,4 százalékát, 1921-ben pedig 33,7 %-át alkották. 1880-1941 között népessége 294-369 fő között változott, 1970-től pedig folyamatosan növekszik, a növekedés a rendszerváltás után vett lendületet (elsősorban a szuburbanizáció 2001 utáni felgyorsulásával, egyedül 2001-2011 között 76 fővel gyarapodott a lakosság száma). 1991-2017 között a község népessége több, mint egyharmadával (430 főről 591 főre) nőtt. Népsűrűsége (2011-ben 136 fő/km²) csaknem kétszerese a járási átlagnak.

Első írásos említését 1293-ban Hwthka néven találjuk. Neve magyar eredetű, a Hugka személynévből származik. A középkorban a széplaki bencés apátság birtoka volt. Különálló faluként 1335-ben („Hudka abbatis”) bukkan fel először egy oklevélben, mely az itteni Tarca-hidat is említi. 1427-ben kilenc porta volt a faluban. Lakossága a 16. században református hitre tért. 1565-ben 12 portája adózott. A 17. században a Lévay család birtoka volt. 1612-ben „Also Hugka”, 1630-ban már „Also Hutka” névváltozatban említik az okiratok. 1715-ben négy lakott portája volt. A község pecsétje a 18. század végéről ismert. Vályi András 1796-99 között írt monográfiájában szlovák faluként jellemezte. 1828-ban 44 háza és 321 lakosa volt. 1851-ben Fényes Elek szlovák-magyar faluként írta le, ekkor 335 lakosa volt, ebből 171 volt római katolikus és 150 református vallású. 1880-1910 között számos lakosa kivándorolt a tengerentúlra. 1880-ban 347, 1890-ben 364, 1900-ban 369, 1910-ben pedig 329 lakosa volt. 1890-ben 58 ház volt a faluban, ahol 1898-tól állami iskola is működött. 1920-ig Abaúj-Torna vármegye Hernádzsadány székhelyű Füzéri járásához tartozott, majd Csehszlovákiához csatolták. 1921-ben 294, 1930-ban pedig 349 lakosa volt. 1938. novemberében az első bécsi döntés visszacsatolta Magyarországhoz (1945-ig). 1938-ban 70 háza és 359 lakosa, 1941-ben pedig 348 lakosa volt. Mezőgazdasági termelőszövetkezetét 1958-ban alapították. A 20. század második felében a község belterülete dél felé terjeszkedett, területe több, mint kétszeresére nőtt. A Tarca bal partján, a községközponttól északra, a Lebenye-erdő nyugati szélén hétvégi házas üdülőövezet alakult ki. Az 1960-as években határának nyugati részét Abaszéplakhoz csatolták. 1970-ben 405, 1980-ban 421, 1991-ben 430 lakosa volt. Az alapfokú oktatás az 1970-es években szűnt meg a községben. Római katolikus templomát 1982-ben kezdték építeni a régi iskola helyén. 1986-ban Hutky néven egyesítették Alsó- és Felsőhutkát, de négy év után a két község újra önállósult. Alsóhutka címerét és zászlaját 2000-ben fogadták el. 2001-ben 467, 2011-ben 543, 2017-ben pedig 591 lakosa volt. 2010. októberében az őszi esőzések után földcsuszamlás veszélye miatt rendkívüli állapotot hirdettek a községben.

A községben sem alapiskola, sem óvoda nem található. Református temploma 1928-ban épült neoklasszicista stílusban. Szűz Mária születésének szentelt római katolikus temploma az 1980-as években épült.