Alsófegyvernek

Az Alsó-Garammente kistájon, a Szikince-patak mentén, az Ipolymenti-hátság dombvidékének nyugati lábánál fekszik, teljesen egybeépült a tőle északra fekvő Felsőfegyvernekkel.

Kétfegyvernek község településrésze és két kataszteri területének egyike, 1944-ig önálló község. 1920-ig kisközségként Hont vármegye Vámosmikolai járásához tartozott, majd Csehszlovákiához csatolása után 1923-ig az Ipolypásztói járáshoz, 1923-tól pedig a Zselízi járáshoz. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Bars-Hont k.e.e. vármegye, Lévai járás). Területe 7,81 km², a község területének 47,7 %-át alkotja, az elmúlt száz év során nem változott.

1910-ben 434, 1921-ben 366, 1938-ban pedig 407, túlnyomórészt magyar nemzetiségű és református vallású lakosa volt. 2011-ben 208 lakosa volt, itt élt a község lakosságának 41,3 %-a.

Alsófegyverneket közvetve már 1461-ben említik. Először 1503-ban "Fegyvernek Minor" néven bukkan fel az írott forrásokban, birtokosa az Eszterházy család volt. Többségben reformátusok lakták. 1715-ben 13, 1720-ban 22 portája adózott. 1828-ban 74 házában 446 lakos élt, akik mezőgazdasággal és szőlőtermesztéssel foglalkoztak. 1806-ban az egész falu leégett. A faluban a 19. században virágzott a dohánytermesztés is. A 20. század első felében malom is működött itt. 1944-ben Felsőfegyvernekkel egyesítették Kétfegyvernek néven.

Alsófegyvernek református temploma 1716-ban épült, 1805-ben megújították, tornyát 1840-ben építették.