Alsócsáj

Alsócsáj az Ósva völgyében, az Abaúji-hegyalja északi részén, az Alsó-Tarca-dombság délkeleti lábánál, az Ósva (Olšava) jobb partján, 206 méteres (határa 197-320 méteres) tengerszint feletti magasságban fekszik, Kassától 18 km-re délkeletre, Hernádzsadánytól pedig 9,5 km-re északkeletre. Határának keleti részét az Ósva völgye, nyugati részét az Alsó-Tarca-dombság (Pincés-hegy, 310 m) foglalja el. Belterülete 2018-ban mintegy 22 hektárra terjedt ki, külterületi lakott helye nincs. 2010-ben területének 73,6 %-át (217 ha) szántóföld, 13,6 %-át (40 ha) rét és legelő, 5,1 %-át (15 ha) pedig beépített terület foglalta el. Erdeje mára nincs, az 1870-es években, a második katonai felmérés térképén, az alsóhutkai Lebenye-erdő még Alsócsáj határának nyugati részére is kiterjedt, ezt azonban később kivágták és szántófölddé alakították át. Alsócsájon áthalad a 3322-es út, mely dél felé Garbócbogdánnyal (1,5 km) és az 552-es úttal (0,8 km), észak felé pedig Felsőcsájjal (2 km) és Ósvával (5 km) teremt összeköttetést. Az 1 km-re lévő, az Ósva túlpartján fekvő Balogd egy kis hídon át gyalog vagy kerékpárral közelíthető meg. A község délről Garbócbogdány, nyugatról Alsóhutka és Felsőhutka, északról Alsócsáj, keletről pedig Balogd községekkel határos.

A Kassai kerülethez és a Kassa-környéki járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Abaúj-Torna vármegye Füzéri járásához tartozott. A csehszlovák közigazgatásban 1960-ig a Kassai járáshoz, majd a Kassa-vidéki járáshoz tartozott. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (1939-ig Abaúj-Torna vármegye ideiglenesen újra létrehozott Füzér-gönci járásához, majd a Kassai járáshoz tartozott). Területe 1910-2011 között nem változott (2,95 km²).

Alsócsáj az egykori Ósva-völgyi magyar nyelvszigethez tartozó, a 20. század első felében még vegyes szlovák-magyar lakosságú, mára egynemzetiségű (szlovák) község. 2011-ben 274 lakosa volt, melynek 89,4 %-a volt szlovák és 5,8 %-a roma nemzetiségű, 1991-ben és 2001-ben viszont a teljes lakosság szlováknak vallotta magát. 2013-ban a lakosság 12,8 %-a tartozott a roma etnikumhoz. A községben 1880-ban még a lakosság 42,5 százaléka, 1900-ban már csak 16,4 %-a volt magyar anyanyelvű, tehát a magyar lakosság asszimilációja már a 19. század végén megindult. 1921-ben már csak a lakosság 6,9 %-a (14 fő), 1930-ban pedig egyetlen személy sem vallotta magyarnak magát. Az 1910-es népszámláláskor a lakosság 59,6 százalékát, 1941-ben pedig 45,5 százalékát magyar anyanyelvűnek írták össze, ezek az adatok azonban valószínűleg inkább a magyarul tudók számára vonatkoznak. 1945 után a kettős identitás megszűnésével Alsócsáj egynemzetiségűvé vált. 2011-ben a lakosság 67,5 %-a volt római katolikus, 16,1 %-a református, 5,1 %-a evangélikus és 3,6 %-a (1921-ben még 10,3 %-a) görög katolikus vallású. A katolikusok, reformátusok és evangélikusok aránya csaknem megegyezett az 1921-es részarányukkal (67,0 % - 16,7 % - 5,9 %). A község népessége az elmúlt több, mint száz év során meglepő stabilitást mutatott: miután népességének minimumát 1890-ben elérte (174 fő), 1900-1941 között 203-255 fő között, majd 1970-2017 között 255-295 fő között ingadozott a lakosság száma. Népsűrűsége (2011-ben 90,5 fő/km²) kevéssel meghaladja a járási átlagot.

Csáj település első írásos említését „Chay” alakban 1335-ből találjuk. Két évvel később már Felsőcsájtól elkülönülve, „Chaway inferior” alakban tűnik fel. 1338-ban Alcsáj („Alchay”), 1349-ben pedig Alsócsávoly (Alsochaway) néven említik. Neve magyar személynévi eredetű, a Csávoly személynévből származik. A középkorban az Aba nemzetség birtoka volt, később a Chyrke, majd 1426-tól a Semsey család birtokába került. 1427-ben 12 portája adózott. 1465-ban Alsó- és Felsőcsájt együtt, mint Kétcsáj (Kethchay) települést említik. Lakossága a 16. században kálvinista hitre tért. 1553-ban 4, 1565-ben 8, 1598-ban 14 portája adózott. 1715-1720-ban három lakott porta volt a faluban. A 18. század első felében római katolikus vallású szlovákokat telepítettek a faluba. 1746-ban 92, többségében magyar anyanyelvű lakosa volt. 1772-ben 12 lakott portája volt. A község legrégebbi pecsétje 1784-ből maradt fent. A 18. század végén Vályi András magyar faluként írta le. 1828-ban 37 háza és 283 lakosa volt. Fényes Elek 1851-ban vegyes magyar-szlovák lakosságú faluként írja le, a katolikusok (118 fő) már ekkor többségbe kerültek a reformátusokkal szemben (81 fő). Ekkor fő földesurai a Bodnár, Rátkay és Bónis családok voltak. 1880-ban lakosságának fele római katolikus, 22,8 %-a református, 13,0 %-a görög katolikus, 12,4 %-a (24 fő) pedig izraelita vallású volt. 1880-ban 193, 1890-ben 174, 1900-ban 207, 1910-ben pedig 218 lakosa volt, 1880-1900 között több lakosa kivándorolt Amerikába. 1890-ben 31 ház állt a faluban, 1908-ban állami iskola épült. 1920-ig Abaúj-Torna vármegye Hernádzsadány székhelyű Füzéri járásához tartozott, majd Csehszlovákiához csatolták. 1921-ben 203, 1930-ban pedig 255 lakosa volt. 1926-ban épült fel a falu új katolikus temploma neogótikus stílusban. 1929-ben megalakult Alsócsájon az önkéntes tűzoltóegylet. 1938-ban 44 háza és 240 lakosa volt. 1938. novemberében az első bécsi döntés visszacsatolta Magyarországhoz (1945-ig). 1941-ben 231 lakosa volt. Mezőgazdasági szövetkezetét 1958-ban alapították. 1970-ben 276, 1980-ban 295, 1991-ben pedig 255 lakosa volt. A község zászlaját és címerét 2004-ben fogadták. 2001-ben 260, 2011-ben 274, 2017-ben pedig 264 lakosa volt.

A községben szlovák nevelési nyelvű óvoda található, mely a régi iskola 1908-ban épült épületében működik. Krisztus király tiszteletére szentelt római katolikus temploma 1926-ban épült neogótikus stílusban. A református harangláb az 1980-as években épült. Egykori homokbányája (Nižnočajská pieskovina) 1994 óta 1 hektáros kiterjedésű védett terület, a gyurgyalag fészkelőhelye.