Almágy

A község az Ajnácskői-hegység középső részén, a Gortva-patak mentén, a Medvesalja északi peremén fekszik, Fülektől 18 km-re délkeletre, Feledtől 23 km-re délnyugatra, Salgótarjántól 30 km-re északkeletre. Mellékutak kötik össze Ajnácskőn (4 km) keresztül az 571-es úttal (6 km), a Medvesalja községein keresztül Cereddel (9 km), valamint Gömörpéterfalán (4,5 km) keresztül Rimasimonyival (18 km). Maga a falu 230 méteres tengerszint feletti magasságban fekszik, legmagasabb pontja a 413 méteres Borkúti-tető. Határa dombos, túlnyomórészt mezőgazdaságilag művelt terület. Északnyugatról Ajnácskő, délnyugatról Óbást, délről Egyházasbást, délkeletről Cered, keletről Gömörpéterfala és Dobfenek, északról pedig Détér községekkel határos. Óbásttal és Cereddel közös határa Gömör-Kishont és Nógrád megye történelmi határát alkotja, Cereddel közös határa egyben államhatárt alkot Szlovákia és Magyarország között.

A Besztercebányai kerülethez és a Rimaszombati járáshoz tartozó község. 1920-ig kisközségként Gömör-Kishont vármegye Feledi járásához tartozott. Csehszlovákiához csatolása után 1951-ig a Feledi járáshoz, 1951-1960 között a Füleki, 1960-tól pedig a Rimaszombati járáshoz tartozott. 1938-1945 között visszacsatolták Magyarországhoz (Nógrád vármegye, Salgótarjáni járás). 1920-ban a trianoni határ megvonásával határának 12,9 %-át elveszítette (191 hektár), majd 1967 után Bakóházát Almágytól Egyházasbásthoz csatolták, így területe további 19,3 %-al (12,94 km²-ról 10,44 km²-re) csökkent.

1910-ben 677, 1921-ben 726, 1938-ban pedig 821, csaknem kizárólag magyar nemzetiségű lakosa volt. Túlnyomó magyar többségét (2011-ben a lakosság 77,3 %-a volt magyar nemzetiségű, 91,8 %-a magyar anyanyelvű) napjainkig megőrizte, 1991-2011 között a szlovák nemzetiségűek aránya 4,4 %-tól 11,1 %-ra nőtt. 1991-2011 között népessége kismértékben csökkent (712 főről 693-ra) A roma nemzetiségűek aránya 7,8 %, a roma etnikumhoz ennek csaknem háromszorosa (21,7 %) tartozik. A túlnyomó többség (92,2 %) római katolikus vallású.

1275-ben Almag néven említik először, de már a 11. században is létezett. Kisnemesek birtoka volt. A falunak már a középkorban is volt temploma, a jelenlegi templom elődje. 1554-től a töröknek fizetett adót. A török elnyomás és fosztogatások elől lakóinak nagy része elmenekült a faluból. A török kiűzése után újranépesült. 1773-ban 38 jobbágy és 2 zsellércsalád lakta. 1828-ban 59 házában 541 lakos élt, akik főként mezőgazdasággal foglalkoztak. Mezőgazdasági jellegét később is megőrizte. 1889-ben nagy része leégett. 1920-tól Jablonica, 1927-től Almáď, 1948-tól Gemerský Jablonec a hivatalos neve. A település 1938 és 1945 között ismét Magyarországhoz tartozott. Új, központi alapiskoláját 1979-ben építették. Az 1980-as években a Rimaszombati járási nyári művelődési táborok színhelye volt.

A községben teljes szervezettségű, magyar és szlovák tanítási nyelvű alapiskola, valamint magyar óvoda is működik. Szent Abdonnak és Szennennek szentelt római katolikus temploma a 13. században épült román stílusban, a 18. században barokkosították. Gazdag néprajzi hagyományokkal rendelkező falu, szabadtéri színpadán népművészeti fesztiválokat rendeznek.