Ágó

A Garammenti-hátság dombvidékének keleti, a Garam felé lejtő oldalán, enyhén dombos, mezőgazdaságilag művelt területen fekszik, a Nyíri patak (Negyedik Sár, Nyrica) partján. Teljesen egybeépült a tőle északnyugatra fekvő Nyírrel, mellyel főutcája is közös.

1942-ig önálló község, azóta Nyírágóhoz tartozik. 1920-ig Bars vármegye Lévai járásához tartozott, majd Csehszlovákiához csatolása után a Zselízi járáshoz. 1938-ban visszacsatolták Magyarországhoz, majd 1942-ben egyesítették Nyírrel Ágónyír néven. 1939-ben 5,73 km²-es területét beolvaszották Nyírágó kataszterébe.

Ágónak 1910-ben 388, 1921-ben 392, 1939-ben pedig 452, túlnyomórészt magyar nemzetiségű és református vallású (1921-ben 72,4 %) lakosa volt.

Ágót 1290-ben említik először Aguch néven, 1383-ban Agho alakban szerepel. A 17. században a báró Amade és a gróf Esterházy család a birtokosa, a 19. század végén Breuner Ágost gróf örököseinek volt nagyobb birtokuk Ágón. Lakosai túlnyomórészt református vallásúak voltak, temploma 1864-ben épült. A trianoni békeszerződésig Bars vármegye Lévai járásához tartozott. 1938 és 1945 között újra Magyarország része volt. 1942-ben Ágónyír néven egyesítették Nyír községgel.

Református temploma 1784-ben épült.